Azért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek, mert szerintem egy fiúnál ez olyan nagy mérföldkő, hogy felmászott egy fára! Nem? Ez olyan mint biciklizni tanulni, egy esemény nagy betűvel.
Az volt, hogy átmentünk a szomszéd tanyára rőzsét gyűjteni, és volt ott egy helyes kis diófa. Olyan pont Marcinak való. Pár téglát odapakoltam a törzséhez, de csak kb két réteget, és mondtam neki, hogy gyerünk Macó mássz fel a fára! Először csak elkapott egy ágat, és hintázott rajta, azt élvezte hogy elengedi a talajt a talpa alól és lefelé lóg, no meg hogy mi meg ujjongtunk neki és így ő is tudta hogy valami nagyon vagány dolgot vitt véghez, aztán egy nagyon pici segítséggel egy fenéktolással már fenn is termett azon az ágon. Addig húzta fel magát amíg szépen szabályosan fent ült, és ott vigyorgott diadalittas arccal a napfényben! Aztán természetesen addig tökéletesítette a technikáját, amíg egyedül és seperc alatt fel tudott mászni a fára.
Én meg boldog voltam hogy a nagyfiam három évesen felmászott egy igazi fára!
Gratula kicsi Bakító!
