KisMarci

Andika barátnőm akivel együtt szültük az első gyerekünket de neki azóta már van egy és most megint terhes én meg sárgulok az irígységtől, ezt írta a blogjába ami annyira megérintett és meghatott, és nagyon-nagyon megértem:
 
Pedig biztos vagyok magamban. Egyre biztosabb. Egyre inkább érzem a helyem a világban. Minden napot úgy élek meg, hogy ezerszer mosolygok, ezerszer telik meg a szívem szeretettel. És mikor ma pl ebédnél mondom, hogy nekem is ennem kell, Majám pedig közli: igen, mert a kisbaba a pocakodban is éhes, de ne egyél ám túl sokat, mert az nem jó neki ... ilyenkor egyre inkább érzem, hogy nekem soha semmi más már nem kell. Naponta ezerszer élem át az érzést, hogy gyerekeim vannak, és imádom őket, és kapok ezernél több visszajelzést tőlük, hogy ezzel ők is így vannak. Nem mondom, hogy mindig könnyű, nem mondom, hogy nem telik el nap kiabálás nélkül, nem mondom, hogy egyszerűen kezelek mindig minden helyzetet,de a nap végén visszatekintek és ... nem akarok semmi mást, csak édesanya lenni, ezt az érzést akarom mindig, ezt a boldogságot és tökéletességet.
 
Nem is az hogy megértem, mintha magam mondtam volna. És a blogbejegyzés többi része arról szól, ki hogy reagálta le a dolgot hogy két gyerek után jön a harmadik, és hát meglepő az egész legalábbis számomra, hogy emberek ennyire ne tudják már elképzelni hogy ma egy családban lehet három gyerek! Pedig erre mondják hogy ahol kettőnek jut ott marad a harmadiknak is, és nincs is annál nagyobb boldogság ha sok gyerek van.
Mi egy szobakonyhás lakásban voltunk öten jó sokáig. Még fürdőszoba se volt, a wc is kinti volt. Csak ezek a dolgok annyira elfelejtődtek itt a vásárlói társadalomban, hogy ha nincs az embernek egy minimum 100 nm-es lakása, akkor felejtős a három gyerek de talán még a kettő is. Fotó: www.pastelportraits.net
 
 

Én is annyira szeretnék még kisbabát!
Mostanában és már elég rég óta nagyon sokszor eszembejut az az időszak amikor Marci még kicsi volt, a babakocsis szezon. Meg az első fele a Marci életének. Amikor mindig szoptatni kellett, meg pürésíteni meg tejbepapit csinálni és valahogy mindig az van bennem hogy jó idő van hétágra süt a nap, és kint vagyunk mindig az udvaron, Marci mászik, homokozunk meg a kövekkel játszunk, vagy füvet tépünk, és hogy altatok. És a rengeteg séta a babakocsival ott a svábhegyen föl le. Róttuk a karikákat a csipke utcában meg a galgócziban. Meg a pelenkázások, a mérlegelések, és hogy írtuk hány gramm Marci.
Ezeket annyira sokszor csináltam, hogy szerintem ezért is égett belém ez az érzés és hogy egy pici baba milyen boldog életet csinál nekem. Igen az anyaság semmihez nem fogható :)
 
És ahogy Andika írta hogy nem is akarok semmi mást csak édesanya lenni, és ezt a boldogságot és tökéletességet akarom érezni minden nap! 
 
Édesem!
Szívemből szóltál!

Voltunk egy másik pszichológus néninél, aki nagyon sok újat nem tudott mondani, mondjuk még Marcival nem találkozott csak az én elmondásom alapján, de valahogy úgy érzem nem is fogok már sok újat megtudni. Ebben az internet korszakban az ember olyan sokmindenkinek a hasonló tapasztalatába életébe bele tud csöppenni, és annyira sok szakértői véleményt tud olvasni mindenféle fórumokon, hogy tényleg ragad ránk minden ha valami tényleg nagyon elkezd érdekelni.
Már szinte mindent tudtam amit a nő mondott, akár csak érdekességképp, akár végeredményképp vagy bármi. Hogy nem súlyos eset, azt is tudtuk, de azért mindenképp jó ezt hallani megnyugtatásképp is. Amit kérdeztem és ami új volt, mert ezt mindig akartam is kérdezni, hogy rosszabbodhat- e a helyzet?
És nem rosszabbodhat, mert ahogy fejlődik Marci és többet tapasztal, egyre inkább képben lesz több mindent megtanul úgy fogynak el az olyan helyzetek amivel nem tud mit kezdeni.
Az nagyon jó hogy amikor belefeledkezik egy játékba és mondjuk kizökkentem belőle akkor egyáltalán nincs az rá rossz hatással, nincs dührohama vagy nem sikít...stb, semmit nem csinál. Jobban hisztizik ha nem ehet mégegy jégkrémet!
És mivel ilyen jó értelmi képességekkel rendelkezik, így ami nem jön neki ösztönösen, mondjuk nem válaszol egy kérdésre, vagy nem kezd el magától szerepjátékokat játszani, azt nagyon könnyűszerrel meg fogja tanulni.
Mint ahogy a másik doktorbácsi is csodálkozott hogy amit az első órán egyáltalán nem tudott, és egy hét múlva visszamentünk hgoy gyakoroltuk, és már tökéletesen ment neki még ő is meglepődött.
Szóval így szépen fel fog zárkózni és már most is annyira jól fejlődik, hogy most lehet nem is vinném már el pszichológushoz mert annyira jól beszél kommentál, kér, és már a nyafogása is, meg tegnap feltette élete első kérdését is hogy "Megfoghatom?"
 
Mikor jöttünk most hazafele a VONATTAL és ugyebár az nagy szám, akkor játszottunk egy szerepjátékot, egyszer én voltam a gofris ő meg Marci, aztán fordítva, és mindig Marci szereplőnél volt 100 forint, és kért egy csokihabos gofrit és kifizette a másik megcsinálta neki odaadta és az elkezdte enni.
Mindkét szerepet nagyon élvezte és még az is jól jött ki, hogy másnap fürdés előtt ahogy szokta beletuszkolta a budiba az egész tekercs wc papírt lehúzta és feljött a víz. No és mondtam nekihogy ez 100 forint, mert ezt tökre értette már hogy micsoda az a 100 ft hogy az egy gofri, és mondom hogy most nem tudunk gofrit venni holnap mert wc papírt kell venni azon a 100 forinton. Nna nem is akart másnap menni gofriért! Nagyon okos!
 
Tegnap mondtam neki hogy ha aludna délután, akkor nem kéne olyan korán elmenni este aludni, mert hétkor még süt a nap és olyankor már megfürödve megvacsorázva kell készülni aludni. És képzeljétek ma mondja nekem egykor hogy menjünk lefeküdni.
Hát ezt most nem tudom hogy jött neki, hogy emiatt vagy nem, mindenesetre elaludt, és most is még alszik úgyhogy megint van egy sikerélményünk!
Ja és hogy alszik el esténként már Marci? Egyedül, és egy plüss kiskakassal akit Lizától kapott szülinapjára. Vele alszik el! Jaj de nagyon cukik együtt! Megy a kiskakassal aludni!  
 
Nagy kedvenc most az Arany Lacinak c. vers. Mert annak nagyon jól lehet mondani az elejét is meg a végét is. Persze mondja velem, és a kedvenc részünk hogy
"Szájadat betedd s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput,
majd meglátod hogy mi fut rajta át a fejeden,
egy kis tarka lepke, tarka lepke kis mese
szállj be Laci fejibe"
No és jól elmutogatjuk ezt az egészet, aztán kezdjük előlről. De amíg ezt mondom és nézem az arcát, azt a felhőtlen boldog gyermeki arcot látom ahogy várja a következő sort...nagy izgalommal mosolyogva csillogó szemekkel, és imádja imádja még huszadjára is ugyanannyira élvezi ahogy kinyitom neki a fülén a kiskaput, meg a tarka lepke ahogy száll a feje felé ezt a kezemmel szoktam hogy a két tenyerem a szárny, és megy a feje felé és beszáll a kiskapun a fejibe, nagyon klassz!
Aztán hogy volt egy ember nagy bajuszos, még ezeket is nagyon klasszul el lehet mutogatni!
Meg jó hangosan is lehet közbe beszélni néhol! Imádja Marci a hangsúlyozást!
 
Nno megvolt az anyák napja! Olyan gyönyörű virágokat kaptam Kázétól hogy nem igaz! Pont azt ami most a kedvencem hogy a külseje fehér, de kicsit olyan zöldes, a belseje meg rózsaszín. Hú nagyon tetszik. A cserepes virágot meg már ki is ültettem az meg ha lehet mégjobban tetszik nekem! Ezúton is köszönöm mégegyszer apának!!!!!
Meg Marcinak.
 
Aztán vasárnap meg együtt voltunk már anyával, aztán jól kirittyentettük magunkat ahogy a kép is mutatja, és először anya lepett meg engem virággal, persze Marci kellett volna hogy odaadja de nem adta, aztán meg én szedtem anyának, azt már végre odaadta Marci addigra már beletörődött hogy itt mindig valakinek virágot kell adogatni viszegetni. 
 
Valamelyik este, talán pont anyák napja vasárnap elkezdtünk kapálgatni locsolgatni estefele. Már olyan 7 körül lehetett amikor anya fogta a slagot hogy belocsol. Marci olyan szinten bepörgött hogy először csak az egyik karja lett csurom víz aztán a másik, végül a fejét dugta a vizsugár alá, aztán amikor anya elrántotta akkor a földön a pocsolyába dugta a fejét, vagy lefetyelni akart mint a cica a tejet. A végén már tök meztelen volt, mindig alászaladt a víznek, aztán becsukta a szemét nehogy belemenjen a víz, de attól meg úgy elszédülhetett hogy tökre elvesztette az egyensúlyát kinyitotta a szemét csak kapkodta a levegőt kitárta a karját hogy az egyensúlya meglegyen, hihetetlen édes volt!
Persze nem fázott meg.
Gyorsan lekaptam magamról a pólót, és ráadtam aztán dobtam is bele a kádba.
volt sár!
Jaj nagyon imádom ezt a kicsi Bakítót! Egyszerűen TÖKÉLETES!

No ennek is eljött az ideje. Már annyira vártam hogy végre legyen biztos ez az ovi dolog, és mostmár érezhetjük beíratottnak magunkat az oviba! Két helyre jelentkeztünk, az egyik körzetis a másik nem, és a körzetibe felvettek. Nem mintha ez olyan nagy szám lenne, de úgy érzem egy mai anyukának ez igenis nagy szám, mert annyira nehéz bekerülni, hogy az ember gyomorgörcsben van addig a pillanatig amíg azt a határozatot meg nem kapja.
Jó azt még nem kaptam meg, de a nagyon kedves óvodavezető hölgy azt mondta, hogy ez a beiratkozás amin tegnap voltunk, mert ugyanezeket az adatokat venné fel szeptemberben is. És hogy majd legközelebb csak a szülői értekezletre fog kelleni jönni. Jaj de buli!!!!
Meg azt is mondta - de ezt Marcinak - hogy ha erre jár, akkor nézzen be ide az ovi játszóterére bármikor! Egyébként vele is bratyizott, nagy elánnal kérdezte hogy melyik a kedvenc hala, mert egy akváriumot nézegetett, Marci szerencsére mutatott valamit, de más kommunikációra nem nagyon volt hajlandó. Nem baj! Meg azt is mondta ovónéni, hogy ha lesz szakvélemény akkor hozzuk majd be szeptemberig, mert nagyon szívesen fogadják, hogy ők is fel tudjanak készülni a saját tudásuk szerint, hogy forduljanak Marcihoz? Ez nagyon szimpi volt, hogy nem hökkent meg vagy bármi ilyen negatívság, mert erre nagyon kivagyok hegyezve, nagyon észreveszem ha bárkinek egy rezzenése ezzel kapcsolatban kicsit hezitáló vagy rossz, de nála nem éreztem semmi jelét.
Aztán majd meglátjuk...
Remélem jók a megérzéseim.
Kértem hogy tiszta életkorú csoportba tegyék. Ez azt jelenti hogy csak egykorúak vannak a csoportba. Tök sokat gondolkodtam ezen hogy különböző ovis szitukban milyen a vegyes életkor, ha rajzolnak festenek vagy dalt tanulnak, vagy gyönygyöt fűznek...nem is tudom de másabb dolgokat kell csinálni egy hat hét évessel mint egy háromévessel. És így az ovónéninek meg kell osztania magát és nem tudom elképzeni hogy így is ugyanannyi figyelem jut minden gyerekre és nem megy el azzal több idő hogy mindenkinek más feladatot kell adni. Mondjuk biztosan nagyon jól meg van ez oldva, de valahogy nem mertem ezt bevállalni ha most még lehet kérni hogy ne legyen vegyes csoportba.
Figyelembevéve a kommunikációs elmaradását is. Én is ilyen tiszta életkorú csoportban voltam és sztem jól működött.
De annyit gondolkodtam ezen! Mert persze az biztos pozitív hogy a kicsik tanulnak a nagyoktól. Bár nem minden esetben jókat ezt meg kell jegyezzem, attól függ milyenek azoknak a szülei de ebbe ne is menjünk bele. De ha mondjuk már nagyobb is akkor lehet hogy már tökre unni fogja a dedósabb játékokat. Vagy ha sok a kicsi és Marci meg már nagy, akkor meg nem fejlődik kellőképpen.
Más meséket is mesélnék a kicsiknek mint a nagyoknak. Más a kézügyességük, és lehet hogy a kicsiknek tök szar lenne ha nem csinálhatnák ugyanazt mint a nagyok, de mondjuk a kicsik csak összeragasztóznák magukat vele, vagy szétszednék darabjaira...stb. Á tök más való a kicsiknek mint a nagyoknak.
Főleg hogy újabban minimum négy évet jár állítólag mindenki oviba. 7-8 éves korig is oviba járnak. Marci konkrétan négy évet lesz ovis és 7 éves kora után fog suliba menni.
Na és akkor hol lesz márhozzá egy három éves kisgyerek. Szerintem 7 éves korában Marci már atomfizikát fog oktatni :)
Ilyeneken és ehhez hasonlókon járt az eszem, és hogy Marci ovis lesz! És hogy ez olyan egyszerűen sikerült! Nagyon boldog vagyok!
Marci ovis lesz!

Marci mondja: Levágtuk a füvet a traktorral.

Anya: És ki vezette a tratort? A Gyuri nagybátyja.

Marci: A Gyuri Nagykabátja.

:)

Folyamatosan egyik ámulatból a másikba esünk, hogy Marci mennyire talpraesett kis gyerek! Olyan kitartó, szorgalmas és erős, hogy becsületére válna bárkinek!
Anya mondta neki hogy szedjen meg egy vödröt a góréba kukoricával. Meg is szedte, és a teli vödröt odavitte anyának. Jó erőlködött, de addig addig tette azt, amíg odaért ahova kellett!
Meg mindig mikor a pulyka este felugrik az alvóhelyére az eperfára, ő vele akar tartani. És a fa tövében áll, rákapaszkodik rendesen mint a koala a fára mind a négy végtagja markolja ezerrel, úgy szorítja a fát, de az túl vastag, felmászni nem tud rá. De vagy félórát-negyven percet próbálkozott, nem adta fel!
Marci lába olyan plezúros, és nem is emlékszem hogy bármikor sírt volna hogy megkarcolta beütötte a lábát, természetesnek veszi hogy ezek a csínytevéseinek a következményei. Tegnap kapott egy papucsot - mert a szülinapja óta mindig kér egy ajándékot - és annyira szeret benne lenni, valahogy könnyű lehet neki, és a tyúkól smirgli száraz földjén szaladgált odavissza párszor el is esett, aztán meg direkt esett el benne.
Élvezte a sebességet!
Nagyon kellemes idő volt, olyannyira, hogy Marci egyszercsak azt mondja hogy Menjünk be a tóba! Seperc alatt levette a gúnyáját és már jött is mellém, mert szerencsére nem akarta önállósítani magát. Először azt kérte hogy "Belerakjuk a lábunkat a vízbe", aztán hogy beleraktuk akkor "Belecsúszunk a tóba!", aztán az nagyon sokáig nem ment, mert izgult nagyon, látszott hogy akarja, de úgy mint ma a kiscsibékkel hogy akarta megfogni, de mégse merte, a tóba is dugta volna a pici lábát, de nem nagyon merte, csak sikított mikor végül mégis beleért és a halak meg azonnal odamentek hozzá. No azért nem sokáig tartott amíg megtört a "jég", hamarosan már beleállt és kapaszkodott a hídba, vagy belém, és mondogatta hogy Nagyon csúszik!
Á egyébként már szinte mindent mond. Ahogy betöltötte a három évet, elmúlt a szülinapi bulija, már aznap délután, de másnaptól egymás után dobtuk a hátasokat hogy Marci hirtelenjében megtanult beszélni.
Én azt szeretem, amikor valamit ilyen nyafogósan mond, hogy mondjuk "Kééérek még bodzaszörpöööttt" vagy ha egy csepp is rámegy a gatyijára mikor pisil, akkor mondja hogy "Viiizes leeett" és le kell venni. Nagyon birom ahogy hangsúlyoz! És ilyen tündéri hangja van.
Amióta megtanítottam vele a traktornál hogy azt kell mondani hogy "Anya segíts kinyitni az ajtót!", azóta bármit kér, mindent így mond. Vagy esetleg azt nem mondja hogy segíts, mert nem teljesen "betanultan" megy azért ez végbe de olyan szépen tudja hogy mikor kell ezt mondani! És nem csak nekem hanem bárkinek ha segítséget kér akkor kezdi azzal hogy kitől kéri, és utána hogy mit?
Mercsiéktől kapott Marci egy mikrofont a születésnapjára. Na...! ...Hát ez már egy telitalálat volt. Marci mintha a génjeiben lenne - szerintem ez a képeken is látszik, ahogy megfogja azt a mikrofont, és énekel vagy mesél bele, sőt még azt is bemondta egyszer a legnagyobb elképedésemre, hogy"Figyelem figyelem egy kis figyelmet kérünk!
A rátóti csikótojás most a kedvence, ezt imádom én is, ennek részleteit, vagy a Hogyha nékem sok pénzem lesz...c. nótát, vagy az öreg néne őzikéjét, vagy csak úgy halandzsát, mert észrevettem hogy szokott énekelni olyanokat mint én régen neki, hogy kitalálok éneket arról ami történt velünk és énekbe szedem. Múltkor ugyanezt hallottam Marcitól, ilyen folszlányokat énekelt hogy Odament a traktorosbácsi, és becsukta az ajtaját...beindította a kulccsal...stb stb. Szóval ő magának is mesél.
Énekelve mesél.
Mindenesetre a mikrofon nagyon jól működik, és nagyon ébreszti Marciban az előadómestert :)
 
Úgy érzem hogy nagyon jó dolgok történnek Marcival mostanában!
Mindenben annyira partner, akár a munkában, akár a játékban nagyon figyel és segít. Nem is lehetne felsorolni miben, ami munka van itt a tanyán azt se, de ő szinte mindenhol megtalálja a maga szórakozását ami többnyire segítség is. Akár kapálunk akár füvet nyírunk akár rőzsét gyűjtünk akár virágot ültetünk vagy gyomlálunk, vagy téglát hordunk etetünk bármiben. Mindenben segít!!!!
És ezért annyira hálásak vagyunk neki!
 
Jaj és a lényeget nem is írtam! Hát végre jött az ismerős traktoros bácsi a hatalmas aminél még nagyobbat nem láttam - zöld traktorjával. Már mikor meglátta Marci megismerte hogy ez AZ a traktor amibe mi be szoktunk ülni. Tavaly is és már idén is ültünk. És jött és villogott világított nekünk. Marci ugrált örömében. Arra viszont egyikünk se számított, hogy amikor megállt és a bácsi kinyitotta az ajtót, akkor Marci felszalad a méteres lépcsőn, beül a traktorba vissza se néz már csukja is be az ajtót és indulás!!!!
Semmi karnyújtás hogy anya gyere te is vagy ilyesmi, csak egyedül ment a bácsival. El is mentek egy kört, két kört és még akkor is alig akart kiszállni! Nagyon boldog volt hogy kombinátorozhatott egy kicsit, ez a kedvence. Mama reggelente azóta ezt meséli neki, és nem tuja megunni. Mondja neki Marci mikor egyszer végigmondja hogy kinyitotta az ajtót és Marci beszállt, és leengedte a kombinátort, és porolt a szántóföld...meg nem is tudom miket, akkor Marci megszólal hogy "Mégegyszer a traktort!"
Szóval ez még mindig egy örök körforgás neki.
Na most mennem kell készülődni mert megyünk már a bölcsibe!
De még a szülinappal folytatom!
 
Jaj és még a szalonnasütéses kép! Csak úgy tetszett, a héten négyszer grilleztünk vagy szalonnát sütöttünk, és Marci isnagyon élvezte ez látható itt:

--

Azért is adtam ezt a címet a bejegyzésnek, mert szerintem egy fiúnál ez olyan nagy mérföldkő, hogy felmászott egy fára! Nem? Ez olyan mint biciklizni tanulni, egy esemény nagy betűvel.
Az volt, hogy átmentünk a szomszéd tanyára rőzsét gyűjteni, és volt ott egy helyes kis diófa. Olyan pont Marcinak való. Pár téglát odapakoltam a törzséhez, de csak kb két réteget, és mondtam neki, hogy gyerünk Macó mássz fel a fára! Először csak elkapott egy ágat, és hintázott rajta, azt élvezte hogy elengedi a talajt a talpa alól és lefelé lóg, no meg hogy mi meg ujjongtunk neki és így ő is tudta hogy valami nagyon vagány dolgot vitt véghez, aztán egy nagyon pici segítséggel egy fenéktolással már fenn is termett azon az ágon. Addig húzta fel magát amíg szépen szabályosan fent ült, és ott vigyorgott diadalittas arccal a napfényben! Aztán természetesen addig tökéletesítette a technikáját, amíg egyedül és seperc alatt fel tudott mászni a fára.
Én meg boldog voltam hogy a nagyfiam három évesen felmászott egy igazi fára!

Gratula kicsi Bakító!

Tegnap már rákészültem a mai megfelelő szülinapi ébresztőre, igaz hogy Marcinak köszönhetően, mivelhogy annyira akart már tortát enni, hogy a mára sütött tortát tegnap mikor nem figyeltem, fogta és egy kesztyűvel, ahogy kell, kivette a sütőből.
És kicsit megsérült a torta, mert még teljesen nem is volt megsülve, szóval most vehetek tortát a bölcsis szülinaphoz, és így Marcinak 4 tortája lesz már ezen a szülinapon!

No de ez legyen a legnagyobb problémánk! Merthogy ez nem is baj!
 
Macókám ma három éves lett. Igen tavaly is ezen a napon írtam le asszem az egész szüléstörténetet, és most is már hajnalban annyira sokat gondoltam erre, hogy Manócska ilyenkor három évvel ezelőtt hol lehetett a születés folyamatában.
Asszem olyan leszek ebben mint Lorelai Gilmore, ő is minden szülinapkor elmondta Rorynak az egész sztorit. Hát meg tudom érteni :)
 
Szombaton lesz a hivatalos zsúr, ma meg a játszóházban fogják ünnepelni. Ilyen fain meghívónk van Mercsi által természetesen, és nem is tudom eldönteni hogy a nap fénypontja az lesz-e, hogy Gyuritól elkértük a traktort, ami egész reggeltől estig itt fog állni az udvarban - ez egyébként azért, mert Marci folyamatosan átszökik Gyurihoz a szomszédba csak hogy nézhesse, vagy néha kinyitom neki az ajtót és akkor egy órát is képes ott bogarászni a traktorban, szóval nem is tudom hogy ez a jobb, vagy az hogy időközben kiderült, hogy jön az Alma zenekar csabára, és fél 11-kor tök jó időben lesz koncertjük amire kollektívan kivonulunk!
Mind a kettő annyira jó!!!!
Nagy várakozással vagyunk az események előtt, személy szerint még a traktoros tortára leszek kíváncsi, amit én fogok marcipánnal bevonni, ráadásul olyan marcipánnal ami most még ilyen natúr színű, és pirosra kell befesteni. Hááát pont reggel gondolkodtam hogy veszek mégegy doboz ételfestéket mert mivan ha csak rózsaszínre festi be, annál nagyobb cikit el nem tudok képzelni mint Marcinak egy rózsaszín traktor!
De ne legyünk borúlátóak, annál is inkább, mert csodálatos időt mondanak hétvégére. Lehet is, mertmár nagyon unjuk az esőt!
 
 
No akkor szülinap indul!!!

A nagy csend után egy pár adat, azért is, mert mindenki mondja hogy Marci milyen nagyot nőtt!

Szóval! Marci egy méter magas is elmúlt! kb két hónapja mértem, és akkor volt 100 cm. A súlya szerencsére nem változott, szóval most is 17.7 kg többnyire ennyit mutat a mérleg este fürdéskor.
Pelust már jó régen nem használunk, mondhatjuk hogy már a játszóházba se hordunk január óta. Viszont még mindig nem mondja hogy kell pisilni, csak valahogy mindig látjuk ha kell neki. Vagy egyszerűen lehúzza a gatyiját és pisil. Pont mikor múltkor akácot metszettünk és ő Gyurinál volt a traktor körül, egyszer csak látjuk hogy Marci gyönyörűen ívesen pisil és nem széllel szemben :))

Szóval nem szívbajos.

A beszédfejlődéséről; mint tudjuk eredendően szófukar 

Marci ma úgy ébredt, hogy folyamatosan kápráztat el minket különböző húsvéti versekkel. Természetesen leesett az állunk, hogy épp ma és ilyen hosszú mondókákkal brillírozik.

Íme az egyik:

Nyuszi fülét hegyezi, 
bajuszkáját pödöri. 
Répát eszik rop, rop, rop 
nagyot ugrik hop,hop,hop. 

Majd a következő: 

Nyuszi nyuszi nyulacskám 
ne félj töllem, nincs puskám. 
Van énnékem egyebem 
friss káposzta levelem. 

No sziasztok! Mire a cím?

Jó régen nem írtam, és most azt hiszem itt az ideje. Az eltűnésem oka az is volt, hogy szembe kellett néznünk egy olyan dologgal amivel nagyon nehéz volt.

Marci autisztikus jegyeket mutat, és ennek a felismerése mit mondjak járt pár elborulós perccel, nappal...stb. És hogy mit köszönök? Hogy mindenki annyira segítőkész volt.

Már a kezdetektől fogva. Rengeteg információt sikerült megkapnom tőletek akár a netről, akár tapasztalatokat, mert mindenkinek valahogy van egy ilyen ismerőse, ilyen emléke...stb valakiről aki járt már ilyen cipőben, és amennyire lehet - megnyugtattatok.

És köszönöm. 

Úgy érzem sikerült magamat felhozni (persze a TI segítségetekkel) egy olyan szintre, ahol biztonságban érzem magunkat, és úgy gondolom, erőm és energiám van ahhoz, hogy elejét vegyük ennek az egész "betegségnek" és szembeszállunk vele, le fogjuk küzdeni. Ahogy Mercsi mondta, pár év múlva már úgy tekintünk vissza erre hogy nem is értjük miért izgultunk ezen annyira.

Biztos lesznek még hullámvölgyek, de talán a legnehezebben már túl vagyok.

És Marci is túl lesz.

:)

Mama: Jaj Marci nagyon összekoccant a fejünk fáj mamának kérek rá egy puszit!
Marci szemügyre veszi mama arcát, megakad a szeme a homlokán, ahol két
vizszintes ránc párhuzamosan fekszik egymás mellett.
Marci: Ottan vannak a sinek, és mindjárt jön a piros vonat!

No ilyen fantáziája van ennek a kismanónak!

Ez a nap is VÉGRE eljött! Beszéltük is anyával, hogy miért várjuk mi mindig ezt a hetet? Valószínű tényleg a tisztulás érzése miatt. Ugye ez arról szól, hogy egy hétig nem eszünk semmit. Csak csalánteát iszunk kb 3 litert, meg ugyanannyi vizet. És a tisztulás miatt, vagy a szervezet kajáktól való tehermentesítése miatt, nem tudom, de valahogy az ember olyan más állapotba hangulatba kerül, mintha kicsit ki is cserélődne (vagy nagyon is). Felerősödnek az érzelmek.
 
Érdekes mert annak idején tizenéves koromban úgy megmaradt bennem, hogy Rákóczi Anti nagy szerelmem mesélt a csóró kollégiumi éveiről, amikoris nem volt mit ennie. Vagy direkt nem evett, már nem is emlékszem, de ez a mondat teljesen él bennem hogy ő is azt mondta, a nemevés felszínre hozza, felerősíti az érzelmeket. Ezzel valahogy egyet tudok érteni. Emlékszem a múltkori októberi tisztítókúrám valahanyadik napján de nem az elején, kifeküdtem ide a gangra a kanapéra, langyos ősz volt és csak nézelődtem hallgattam a tanya hangjait, és mint egy festmény illatokkal és neszekkel, így ivódott belém és csak lélegeztem be az oxigéndús tanyasi levegőt, olyan boldognak éreztem magamat!
Szeretem a tiszítókúrámat!
 
Igaz tegnap nagyon jól el is indítottuk ezt a tisztulási hangulatot! Valakik szerint, tegnap egymilliószoros nap volt. Ami annyit jelent, hogy amit szeretnénk, és ezen a napon jól rákoncentrálunk, az egymilliószorosára növelve jut ki az univerzumba, no és egy szó mint száz, Teljesül!
Nagyon jól sikerült előkészíteni, mert 17.10-kor volt a csúcsszuper időpont erre a meditálásra és addigra pont lefőtt Marcinak a tea, meg magunknak is egy csalán - az új termésből, egyetlen gyertya égett, ami Marcinak a keresztelőjén égett és azóta sem gyújtottam meg, és olyan szuper zenét sikerült találni, amit meg a terhességem óta nem is hallgattam. No így kiterültünk hárman, Anya Marci én, és indult a "meditálás"
 
És hát a földanya gyógyulására gondoltam legelőször. Jó volt megsímogatni a földet, láttam magam előtt a földgolyót, és a tenyerembe zárva óvatosan magamhoz öleltem. Védelmezőn, dédelgetve ahogy csak tudtam! Fú klassz érzés volt! Milyen jó a föld hozzánk! 
 
 

Persze aztán sikerült még az egész családnak mindenféle jót kívánni, a végén meg csak kellemesen feküdni az ágyon. Marci persze belealudt a relaxba. Ötkor....
Szóval így indult tegnap a tisztítókúra hangulata. Ma meg csak folytatódott. Marci most is alszik, és én kitaláltam hogy nagyon steril körülmények között tök rendes szép tiszta konyhában gyújtok két gyertyát nagyon fain virágos tavaszias díszekkel fűszerezve, és csinálok egy Créme Brulée-t. Holnap jön Pipi, és ez holnapra lesz a legfinomabb. Marci persze már ma is ehet belőle, de úgy imádok ilyen meglepetéseket csinálni! Ez egy igazi ínyencség! Különleges alkalmakra! 
 
Most megyek, még amíg Marci alszik addig van egy kis dolgom, az idő is kialakult olyan szép napos délután van!

No itten vagyunk budapest sűrűjében , és épp csak egy pár mondatot írnék. Még mindig tavaszias idő van, bár most kicsit bújkál a nap, meg esegetett is, de már  minket Marcival ez nem téveszt meg.

Mai nap először Mercsihez és Sidi keresztapuhoz megyünk, aztán meg Zitához és Vincéhez meg a kis Hugóhoz látogatóba. Ezzel el is megy a nap.

Tök furcsa hogy egyedül vagyunk itthon, mert Rozika elment a Zalába.

Anyánál is zajlik otthon az élet, mondta hogy tegnap Józsi megállt a tanya előtt egy láncfűrésszel, és csak odament a talpfákhoz, elkezdte felvágni őket, Gyuri meg hozott egy lovaskocsi rőzsét. Édösanyám akkor még maradhat a tél egy kicsit még pár hetet ha a tüzifától függ, nem kell megfagynunk! Ugye?

No hát a február vége mindenkinek elég nyűgösre sikeredett. Eleve mindahányan vagyunk, fejenként kétszer voltunk megfázva de ez még a kisebb gond lenne, mert olyan nyomorult hangulatban is voltunk, ahogy csak tél végén szokás lenni, és úgy igazán bele-bele a sűrűjébe a tél végi depressziónak.
 
És akkor a múlt pénteken jött a felmelegedés. Kibújtak a tavaszi melengetős napsugarak, és mindenki egy kicsit felélénkült. Kimentünk kerítést építeni, kizártuk az udvarból a tyúkokat, felébredtek a halak, hóvirággal van tele az udvar, én újabb három rózsatövet ültettem el, így már hét rózsám van!!! és már majdnemhogy kivittem az átteleltetett muskátlikat meg a nagy orchideát, de még jönni fog hideg, szóval nem szabad még nagyon merészkedni ezzel.
 
Marci is meggyógyult. De ő mindig hősiesen viseli a betegséget. Már járt bölcsibe is, megint kérdeztem az ovónéniktől hogy mi a véleményük róla, azt mondták hogy nagyon más mint a többi. És ők ezt olyan szempontból mondták talán, hogy az óvodában majd mennyire lesz vele könnyű...mert nem lesz könnyű. Túl önfejű, akaratos és nehéz kontrollálni.
Mondjuk ez még fakadhat a bizonyos Kos természetéből is, én kicsit úgy vagyok vele, hogy ez el fog múlni nála ez a hatalmas akaratérvényesítő időszak, olyan mintha most élné a dackorszak csúcspontját és miért ne élné mikor eddig nem is volt neki ez szinte észrevehető? 
 
Azt is mondták hogy keveset játszik más gyerekekkel, én nem tudom mert mindig mikor benézek, azért általában bratyizik másokkal is, meg a másik ovónéni azt mondta hogy Olivérrel szoktak együtt játszani.
Mindenesetre akármit is szépítenek, az tény, hogy más mint a többi. És nem jó értelemben más. Mondták hogy menjünk felmérésre van egy gyerekek részére szóló pszichiátriai gondozó valami, és oda bejelentkeztem. Fú azért kár hogy ilyesmit kell csinálni! Persze erre senki nem számít amikor szépen fejlődik a gyereke, hogy valami mégis hibádzani fog!
És még most is el tudom képzelni hogy az égegyadtavilágon semmi rendelleneset nem fognak találni, de már annyira belémbeszélték, hogy a magam megnyugtatására is elmegyek.
Március 17-én lesz ez, és először csak nekem kell menni.
 
Úgy hallom felkelt. Tegnap fél hatkor aludt el este...úgyhogy már ideje!

Marci mostanában felvette a kapcsolatot Tatával. Valahogy kialakult /vagy mindig is volt/ egy szimpátia közöttük, nem is tudom ez is amiatt mert a gyerekek megérzik...stb, de észrevettük hogy szívesen van ott apánál, és hogy soha nem akar eljönni tőle. Már karácsonykor is otthagytuk egy fél órára amíg elmentünk tescóba, de most meg már direkt úgy készültünk hogy ott fogjuk hagyni. Vittünk bilit, kirakót és egy könyvet.
Ahogy terveztük megint nem akart eljönni, szóval nyugodt szívvel mehettünk Pipivel utunkra.
 
Ez nekem olyan jó!
 
Mármint nem az hogy mégegy helyre vihetem Marcit, hanem hogy apával így elvannak. Mert apa biztos nagyon boldog hogy a kisunokája összehozza még a lányaival is, és ahogy ez a kisember ott önfeledten játszik hülyéskedik, úgy megtelik élettel az a szoba is! Legalábbis én így érzem. Csak néztem néztem, és annyira más érzés volt, egy gyereknek nincs még előítélete hogy mondjuk nem olyan otthonos az a szoba, vagy régiek a bútorok és ettől máshogy érzi magát, nem.
Ő még mindenhol egyforma jól tudja érezni magát függetlenül a helyszíntől meg bútoroktól, illatoktól. Lényeg hogy jó emberek vegyék körül és legyen elegendő szórakozása.
Hát ez megvolt. Olyan másnak látom apánál, mintha felvnné az ő rezgéseit, mert a mozgása meg a beszéde meg amiket csinál minden más.
Jó nekik együtt :)

Bizony bizony eljött a nap amikor újra ellátogathattunk a millenáris parkba Almára. És el kell mondanom nem is akármilyen körülmények közepette. Ugyanis budapesten nem emlékszem ekkora hóra az elmúlt 15 évben, reggel már így ébredtünk, hogy csoda fehér minden, mintha puha tejszínhabbal lett volna befújva minden háztető, finom ívelt sarkokkal, gyönyörűen elegyengetve a fehér világban. Jaj nagyon gyönyörü volt, szaladtunk is ki havat lapátolni hogy vajon mekkora is az akkora? Vagyis meddig ér a hó? Hát boka fölött ért jóval, én az autót szabadítottam ki a hótakaró alól, mit mondjak nem túl nagy sikerrel mert közben is annyira esett hogy amire a végére értem, már egy centi megint lehullott az égből rá. Nem baj annyi baj legyen annál romantikusabb volt a reggel.
Bár Kázé tudna erről a romantikáról mesélni, mivel ő vezetett szegény. Szerencsére neki ez nem volt akkora feladat mint egy női kezdő vezető számára az látszott, szépen biztonságosan megérkeztünk a mammut parkolóba, ahol hihhetetetlen mennyiségű hó volt szintén eltakarítatlanul.
De nagyon bejött.
Mondanom sem kell, hogy Marci be sem akart menni a millenárisba ez sokkal jobb poén volt neki, szakad a hó, és lehet enni meg elesni benne. Neki jelenleg ezt nyújtja a havazás, persze a hógolyózás is tetszik, de mindig olyan száraz a hó hogy nem tud golyót formálni belőle. Csabán meg még nem esett annyi hó hogy végre egy tisztességes hóembert gyúrjunk mint tavaly amikor még nem tudta Marci mi fán terem a hóember. Meg a hó.
Pont múltkor beszéltük anyával hogy tavaly mikor az a nagy hó leesett, Marcit beleállítottuk az udvaron a hóba, és nem mert elindulni mert nem tudta mijafranc ez?
Ezek az idők már elmúltak :)
Bementünk Almára.
Az elején nem indult túl jól a buli mivel tele volt a millenáris hatalmas Minimax állatokkal, amikor emberek beöltöznek cicának, kislánynak meg mindenféle azonosíthatatlan plüssfigurának, és Marci félt tőlük. Ki akart menni, ment a kijárat felé és az elmaradhatatlan: "Arra kell mendi!" mondatával nógatott minket hogy húzzunk már kifele, kint sokkal jobb! Tökre megértettem, kint esik a hó, a legnagyobb buli van mi meg bejövünk ide, óriáskislányok közé na ne!
Szerencsére pár perc múlva már kinyitották a koncertterem ajtaját mi meg elhaladtunk a plüssállatok mellett, szívesen bepancsoltunk volna nekik egyet :)
Marci már reggel Almával ébredt, beraktuk dvd-n, amit most legjobban szeret, és hatalmas táncolással indított, mindig megvadul ha ezt bekapcsoljuk, érdekes módon ahogy elkezdődött az igazi koncert, csak nézett elbűvölve, nemtudommi járhatott a fejében, talán az hogy ezek most hogy kerülnek ide a tévéből?
Úgyhogy amint Mama lenyugtatta Marcit, és elkezdődött a koncert, Marci megbabonázva nézte szinte végig az egészet. Nem nagyon táncolt, bár kicsit táncba tudtam vinni, meg egyszer előre is mentünk, de akkor is csak velem akart volna menni táncolni, az meg kicsit hülyén vette volna ki magát, ha én is elkezdek ott a sok egyéves gyerek között önfeledten csápolni meg táncolni, így hát visszamentünk a családi blokkhoz, olyan jó helyünk volt, és még Andika is odajött hozzánk.
 
Igen igen a másik különlegessége az volt ennek az almának hogy összebeszéltünk barátnőkkel tesókkal sőt még anyával is hogy eljönnek ide a koncertre. És sikerült is összehozni a havazás ellenére, csak Pipi meg Sidibácsi hiányzott.
Andika gyerekei szinte végig a színpad szélén ültek, hihetetlen nekem hogy egy napon születtek na jó pár óra híján egy napon, és mégis ennyire de ennyire különbözőek. Maja szinte a legaktívabb legmerészebb bulizósabb kislány volt az egész koncerten, Marci pedig a legfélénkebb, visszahúzódóbb, pedig kívülről tudja a számokat, és a tagokat is tökre ismeri. Ezt nem lehet tudni miért, vagy hogyan alakult ki, mások, és jó is ez így.
Olyan cukik!
Andika most ismerkedett meg anyával és Mercsivel, mert valahogy már köztük is kialakult egy kapcsolat főleg általam, de már mindenki olvassa mindenkinek a blogját.
Mercsi azt mndta mi olyan hasonló stílusban írunk Andikával! Én nem tudom, az biztos hogy ami a blogon kívül megy, abban nagyon hasonló élményeink vannak, és nagyon meg tudjuk érteni egymást. Andikám jó hogy vagy de nem akarom ismételni magamat már megint :))
Persze közöttük is azonnal meglett a szimpátia, érdekes hogy van olyan ember akit ha először látsz máris kialakul egy kapcsolat egy bizalom, mert tudod hogy jó ember. Persze itt amiatt is volt lehetséges ez mert én már 3 éve ismerem őt, de pont most olvastam is erről hogy főleg a mai gyerekek nagyon levágják másodperc alatt hogy ki a jóember. 
 
Aztán ott volt még Krisztike és Lius is, nagyon csinosan egyik csíkosban másik kockásban, mindig tud meglepetést okozni ez a két bombázó, nézzétek a képet! Édesek ugye!
 
Nekik mondjuk hamar el kellett hogy menjenek, de legalább láttam őket!
És ott volt még Anitácska barátnőm is Lénával, róluk nem készült kép, de nagyon csinos kis csaj ez a Léna is, én most láttam először, természetesen beszél ügyesen ő is, édes kis kötött ruhába volt, jaj ezeket a lányokat nemigaz milyen jól lehet öltöztetni!
 
No szóval ez volt az Alma, azért még be kell ékeljek ide egy képet a kedvenc furulyás bácsiról. Biztos minden anyuka szerelmes az énekes bácsiba, hát én a furulyást szúrtam ki magamnak, olyan édes! És lám a furulyás:

Ez volt az alma, a végén megint feltűntek a plüssemberek, így mi jobbnak láttuk olajra lépni.
Kint folytatódott a buli a havazásba, illetve a hószakadásba, tessék nézni hogy mekkora hó volt: 

 
Marci keze folyamatosan a szájában van eszi a havat.

És Mercsivel mi hűek maradunk a szokásainkhoz, és gyorsan ugrottunk párat:
 
Köszönjük az almának ezt a jó kis bulit, az időnek meg ezt a jó kis havazást. Mind a kettőt nagyon élveztük!

Na ez csodálatos hogy fél óra után sikerült idáig eljutnom hogy írjak. Kicsit lassú a net ugyanis. De nem zavar a dolog, mert most legalább írok.

Itt a tél itt a hó megint, és mint Lorelai Gilmore-t, engem is totál felvillanyoz ha ilyen csoda történik, hát főleg itt a tanyavilágban lehet ezt élvezni, és mivel mi mindig itt vagyunk, folyamatosan megy a gyönyörködés ebben:

Meg ebben:

Marci mondjuk azt élvezi leginkább, hogy eheti a havat. Egyszerűen nem tudja megunni, és nekem ebbe nincs beleszólásom.

Tegnap kivittünk nájlonzacskót, mert emlékeim szerint nagyon jól lehet vele seggen csúszni, de sajnos a lejtők nem megfelelő hosszuságúak itt a tanyán, sík vidék ez, így annyira nem lehet élvezni. Ki kell menni valami gáthoz csúszkálni és remélem megyünk is a hétvégén. Nagyon lenne hozzá kedvem!

Marcikának semmi kifogása nincs a tél ellen. Jól megvan vele, néha lefagy a keze, de semmi nyöszörgés vagy hiszti nem következik belőle, boldogan megy kifele a hóba bármikor. A bölcsiből hazafelejövet, mert mindig úgy szoktuk, hogy leparkolok a jókain, és odáig sétálunk, ez kb 1 órás út, addig csúszkálunk, szaladgálunk, vagy kapjuk el a hópelyheket, mert már erre is volt példa. Pont esett a hó hatalmas pelyhekben és először a kezünkkel, majd pedig a szánkkal kaptuk el a jó nagy hópelyheket. Á nem néztünk ki furcsán! De egy gyerekkel bármit lehet csinálni, az csak játék és nem kell engem se hülyének nézni! És ez a legjobb, mert ezeket amúgy én is élvezem, de egyedül nem ugrálhatnék a hópelyhek alá!!

Igen ez az aktuális kép, tegnap csináltam, most ekkora hó van csak, de hátha még fog esni. Mondják a hidegeket, nagyon jól csikorog a hó a talpunk alatt. Tegnap egyedül aludtunk itt, anya mondta hogy zárjam be a tyúkoknál az ajtókat, hogy ne fázzanak, és amikor mentem ki, olyan világos volt, világított a hó, ott is maradtam volna egy kicsit a sötét ég alatt ha nem fagytam volna meg egy szál pulcsiba, szóval bezártam a tyúkokat. Mondjuk nem ment túl egyszerűen, mert mind a két ajtón ült egy egy tyúk, és az egyiken egy kakas is. Ezek ott egyensúlyoznak fent, így alszanak. És a tyúkokat még megfogom, de a kakastól még félek egy kicsit, és azt se tudtam hogy hessegessem le onnan az ajtófélfáról, annyira béna voltam láttam magam kívülről ahogy rezgetem az ajtót hogy leessen szegény kakas azok meg kotkodáltak mint a barom. Na szegény kakas végül leugrott, kint is maradt.

Micsoda történeteket mesélek mi? Lebilincselőeket :) Következzen újra egy kép:

Ez a múltkori havazáskor készült, és Marcinak azért olyan havas a sapija, mert ennyire ráesett a hó!

Jaj most jutott eszembe, és le kell írnom mert elfelejtem, hogy képzeljétek Marci tanult valamit a bölcsibe! Már máskor is figyeltem nem e "hoz valamit haza", de ez most biztos.
Tegnap a Cini cini muzsikát szavalta. Amit biztos hogy nem tőlünk tanult. Nem azért mert mi nem tanítunk neki értelmes dolgokat, csak erre még nem került sor. Éljen éljenhogy Marci tanult valamit a bölcsibe!

Okos kis fickó mi?

Marci fáradhatatlan a rajzolásban. De nála csak Mama fáradhatatlanabb, és nem is csak a rajzolásban hanem a mesélésben. Múltkor már figyeltem őket, hogy egész nap ment ez a rajzolunk, aztán sztorizunk hozzá, ezt úgy kell érteni hogy mama mindig olyanokat rajzolt, ami például most történt a disznótorba Szigetiéknél, hogy Marci felmászott a traktorra 4 lépcsőfokon, aztán beleült az ülésbe, de Szigetibácsi hozta a kulcsot, és beindította a traktort, és előrébbállt vele és akkor nagyon zúgott a traktor.
És ehhez lerajzolja a kulcsot a lépcsőt a traktort, meg Szigeti bácsit is, és órákon keresztül egészítik ki részletekkel, hogy még érdekesebb legyen a történet. Nagyon édesek!
Aztán jön az Anna Peti és Gergő. Hát abból se a szöveget olvassák, hanem anya kerít szép történeteket, hogy van amikor már cenzúrázni kell, mert például anyáról is mindig azt meséli hogy ez a béna anya mindig elhagyja a kispárnát a villamoson, és Marci azt hiszi hogy én vagyok a béna :) közbe a Gergő anyukája a béna.
Na mindegy. Marci nagyon élvezi, és néha így telik el egy nap, hogy Mama van végig Marcival én meg házimunkázok meg pihenek. Azért ez nagyon nagy szabadság nekem, olyan jól kikapcsolódtam. Pont a héten volt egy ilyen, és nagyon hasznos volt nekem. Mondjuk szegény mama ilyenkor este is alig tud megszabadulni Marcitól mert annyira rákattan hogy még ott is aludna el! Most is helikoptereznek, meg eperfát rajzoltak rajta a két pulykával, meg a tavat lerajzolták a paddal és ott állt rajta a 4 kacsa. Aztán érdekes volt mert mondta Marci, hogy Mit rajzoljunk? És meg is válaszolta: Sidit!
És mama rajzolt Sidit. Nagyon édesek!
 
Amúgy nekem mindig helikoptert, pont pont vesszócskét, meg traktort télapót, és hóembert kell rajzolni. Ezeket szokta kérni.
 
Tegnap fűtttük be a kemencét és a salakolásnál a tegnapi elégett kéve maradékaiból jó kis krétát kerekítettünk, és van egy kő a konyhában amire nagyon jól lehet rajzolni, azon olyan jókat rajzolgattunk a tűz fényénél és főleg melegénél! Imádom a kemencét fűteni. Úgy ki is pirult az arcom! Nagyon élveztem! Igazi téli program! Három kévét elégettünk, és már ott a húsz fok a szobában másnap reggelig! Minden szobába kéne egy iylen fasza kemence! Egyszerűen zseniális ötlet és mégsincs sehol!
 
Egyébként más is történt még tegnap! Az hogy leszedtük a kácsonyfát. Lehet hogy már a többiek el is felejtették hogy ilyesmi is megfordult náluk, mi még csak tegnap szedtük le, mert annyira gyönyörű volt és egy szem tűlevél se hullott le róla. Tudjátok hogy mindig egy kellemes érzés fel is rakni ezeket a dekorációkat, az egész házba, és persze a végén a karácsonyfadíszítés, de valahogy leszedni is klassz, mert az már egy kicsit a megújulás, az új év, új lehetőségek megtisztulás kezdete is. Legalábbis nekem. Ilyenkor újult erővel vágok bele mindenbe hogy mikbe, azt majd írom ha itt lesz az ideje :)
Úghyogy jól elraktuk a fényes hópelyheket a plafonról, az ablakdíszeket, a girlandokat, a gyertyatartókat, a fahéjas, szegfűszeges illóolajokat, még azokat a gyönyörű gyertyatartódíszeket is. Azokat nagyon sajnáltam mert nagyon hozzámnőttek!
 
Majd szeretnék valami tavaszi dekort is kitalálni és nem csak húsvétra.
Képzeljétek visszaidéztük hogy tavaly valentin napkor térdig érő hó volt, és április 6-án a kerti tónál pirosra égtünk és a patak vizében fürödtünk Marcival. Rövid másfél hónap alatt annyira felmelegedett az idő, hogy meztelenül lehetett fürödni kint. Jó mi? És ha idén is igaz az előrejelzés akkor február végén már lehet örülni a tavasznak.
De mostmég tüzifáért járjuk a várost, hogy jól be tudjunk durrantani mert eléggé fogytán van a tüzelő.
 

Bújjév van.

Szilveszter este lemondtuk a megbeszélt programot, inkább itthon maradtunk Macókával, nehogy belázasodjon. És így nem is lett lázas. Ez már csak így szokott lenni. Azért volt itthon is részünk mókában. Anya (azaz én) youtube-on jobbnál jobb Alma számokat rakott be, így tudtunk egy nagyot táncolni, körbe körbe karon fogva, ugrálva, bolondozva, nagyon jól éreztük magunkat, végre megtaláltam a nád a házam teteje c. számot amikor úgy igazán gyorsan éneklik az Almáék. 
  

Na milyen mit szóltok? Volt erre is egy nagy buli, meg a begyújtottam kemencémet, meg az almamánia, a veréb, ma van a szülinapom...és még sokan mások. 

Aztán nagyon elkezdtek durrogni a tüzijátékok, és odaálltunk az ablakhoz, ahonnan nagoyn klasszul látszott és Marci is mnodta hogy "Ott a tüzijáték!" Úgyhogy volt ünnepi hangulat. Ráadásul délután volt Marcinak a nagy alvása, ami mindig akkor van amikor már vége a betegségének, így megnyugodtunk hogy akkor ez is letudva. fél kettőtől negyed hétig aludt, és akkor is én keltettem fel. Jó mi? És este 10-kor már megint aludt. Haha! 

Reggel kilencig. Szegény Andika biztos sárgul az irígységtől, de nincs rá oka mert neki sokkal jobb! :) két babával :)

Ma meg tök jó az idő és végre kimozdultunk egy kicsit sétálni a játszótérre mentünk, meg buszozni, Marci olyan vidáman feszített a buszon külön ült tőlünk egyedül egy kettes ülésen, le se akart szállni, csak mosolygott hogy mennyire élvezi a buszozást. Mindent tud élvezni ez a kicsi csöpp fickó. Imádnivaló nem?

Elgyütt megint a dec. 31. a szilveszter. Amióta Marci megszületett, ez a harmadik szilveszterünk vele.
De még csak először mondhatom el, hogy Manócska 17 kg, és majdnem egy méter magas. Na jó kb 95 cm.
Nagyon ügyesen bilizik, vécézik, pont ma láttam hogy micsoda technikája van, milyen ügyesen mászik fel a vécére minden segítség meg szűkítő nélkül. Azért nem semmi! 

És most először voltunk kórházban is, karácsony másnapján kerültünk be, Kruppos köhögéssel, és ott töltöttünk két felejthetetlen éjszakát. Marci nagyon türelmesen viselkedett és megint kivívta a csodálatomat annyira jó gyerek volt. Inhalálni kellett egy olyan maszkkal, aminek olyan hangja volt mint a rotakapának. És kb 10 percig ott kellett tartani az arcánál, nem lehetett kellemes. És már az első alkalommal bár végig sírt,de nem vette el az arcától a maszkot, és végig a három nap alatt olyan ügyesen odatartotta, sírt sírt, de tartotta oda a száját hogy tartsam oda a maszkot. 

Egy 13 hónapos kisbabával voltunk egy szobában aki már fél nyolckor aludt, és onnan Marci is nagyon csendben volt, nem nyafogott vagy valami, csak szépen feküdt nyitott, lecsukódó szemmel még egy órát mire ő is elaludt. 
Nap közben nagyon szépen eljátszott mikor mivel, volt hogy a szobában, mászott az ágyakon, olvasott mesét, vagy a fürdőben húzogatta a tolóajtót, aztán mentünk legózni a játszóház részlegbe, szépen eljátszott a többi gyerekkel, vagy csak a folyosón kukucskált be a többi szobába keresve a barátokat. Annyira kedves volt, úgy csodáltam hogy ennyire tud aklimatizálódni ilyen betegen egy tök idegen helyen. 

Sokat volt lázas is, és most is köhög és folyik az orra, de a láz már csak alacsonyabb, és rövidebb ideig tart. Hála Istennek. Nagyon várom hogy meggyógyuljon, és nagyot játsszunk a tanyán kint a hóba! Jól belenyomom az arcát majd a friss hóba! Vigyázz Marci mert jövök!!!!!

Aztán tegnap voltunk Mercsinél előszilveszterezni Pipi is eljött, és pezsgőztünk egy jót, Marci is buzgón koccintgatott velünk a narancslével természetesen pezsgőspohárból. Éjszakábanyúlóan beszélgettünk meg anya írt egy nagyon aranyos levelet, nem is merem már ide felrakni mert szegény már nem fog merni írni levelet neküónk mert mindig valaki felrakja a blogjába. 
Mindegy anya úgy döntöttem hogy mégis felrakom. SORRY

Sziasztok Munyegok!

Hajnalban arra ébredtem,hogy hangosan ráz a röhögés,a hasam csak úgy rengett a takaró alatt!
Na,mondom,soha rosszabb Szilvesztert! Na és a jókedv onnan tört ki,h már tervezgettem,h levelet írok nektek,(már megint a semmiről :o) ) és a megszólításon töprenkedtem: banyegok bunyegok,manyókák,nyinyőkék,brinyauk....no itt már kitört a röhögés! Aztán még egyszer! Ennyi vihánc után kénytelen voltam felkelni 5.49-kor és feldobni egy kávét,közben járt az agyam,h ez az évbúcsúztató nekem eddig tökéletes! Tegnap,ugye utolsó mnapom,annyira jókat masszíroztam,teázgattunk a vendégekkel,az utolsó vendégnél már én is éreztem,h egészen máshogy masszírozok,kész meditáció,persze elolvadt ő is én is!
Reménykedem,h ahogy befejezzük,úgy kezdjük az új évet! Biztos ezért kell mulatozni is ilyenkor! Igaz, csomó dologban éppen változni, változtatni szeretnénk, dehát előttünk áll erre egy egész év (élet) lesz erre is idő is, erő is bátorság is, spiritusz!
Ezennel el is érkeztem üzenetem magjához! Drága Banyókáim pontosan ehhez kívánok nektek (és magamnak) eredményeket, kicsiket is nagyokat is, h amin változtatni szeretnénk, ami nem olyan jó az életünkben, azokon tudjunk változtatni,ami pedig jó,azt buzgón őrízzük meg! A jókedvünket feltétlenül!
Tündér gyerkincáim, ajándékaim, mindnyájatoknak kívánok a mai napra vidámságot, meg amire a legnagyobb szükségetek van! 
És akkor ez már átmehet az új évre is.
Tűzzük ki célul,h a csapatnak legalább a fele az idén meggazdagszik!!! Utána pedig már csak egy lépés, h mindenkivel ez történjék! Hohohóó, igen, ez lesz és közben egyre szaporodik és szaporodik a dinasztia és jövőre már feltétlenül hozzá kell még építeni a tanyához azt a bizonyos kertbe nyúlós kandallós,napsütéses nagy nappalit!
Mit szóltok hozzá? :o))
AKKÓ BOLDOG ÚJ ÉVET,lássunk hozzá ma! /az iváshoz/ :o)))
Anyeg 

 

Anya köszönjük a hiper bátorító és erőt, meg kedvet adó levelet, hogy tudsz mindig megörvendeztetni minket ilyen jó levelekkel, ezt el se tudom képzelni, talán az a tanya tölt téged vagy nem tudom mi, mindenesetre jó lenne rájönni a titkodra! Mamaa nagyon boldog új évet neked is, és mindenkinek!

A blogot olvasóknak is sok puszit küldök, és üzenem mindenkinek hogy BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! 

 

És ez most komoly. Megy a komoly fűtőtechnika tegnap kicsit be is pánikoltam, hogy egész télen mégis ezt hogy fogjuk csinaálni, de úgy tudom voltak olyan elődeim akik túlélték a telet gázfűtés nélkül is. Szóval így én sem aggódom annyira. Csak tegnap volt az első hidegebb mínusz, szám szerint mínusz 8 fok volt éjszaka. Hó, befagyás, minden. Fogy a fa rohamosan, de azért annyira nem rohamosan hogy nagyon kellene spórolni. Csak annyira hogy így lehessen csukott szemmel fotózkodni mert annyira vakít a nap.

Igen, igen. Leesett az első hó!!!!!

Nem kamu, de fehér karácsonyunk lesz. Annyira tuti! Ezért is várom már annyira hogy jöjjenek a csajok, mert ilyen idilli karácsony előtti mézeskalács sütéses, töltött káposzta főzéses befűtős, puncsozós hétköznapjaink már rég voltak! (lúgosító port bekészítettem)

Ahogy leesett az első hó ami befedte a földet, és ez egyik reggelre esett meg, felkeltünk és fehér volt minden, szóval Marcit reggel 7kor kihajtottam a hóba had szánkózzon az édes kis Boribon! Szánkóztunk is egy akkorát hogy totál leizzadtam. Azért ez a szánkóhúzás nem egy cidrizős dolog, kell dolgozni hozzá rendesen. Jó messzire elhúztam, Marci meg mint aki már életében ült szánkón (pedig most először) olyan profin nem ijedezve ücsörgött még a göringyes földön is, és még akkor se ment el a kedve, amikor egyzer véletlenül elhagytam őt.

Nem olyan ijedős fából faragták.

Tegnap itthon voltunk egész nap, és anya is, azt mondtuk hogy egész nap takarítunk,. de egész nap csak kávéztunk, rétest sütöttünk, ejtőztünk, valahogy nem ment az a munka. Vannak ilyen napok nem? Amikor nem megy akármennyire is akarjuk. Mama kiment Marcival a hóba, addig én nagyon faszául megsütöttem a diós rétest, és gőzölögve vittem ki a banyegoknak a hóba. Leültünk mind a hárman a szánkóra és jót burkoltunk belőel. Jaj de jó dolgunk van azért!

Aztán volt egy kevésbé kellemes időszaka is a napnak, amikor megérkezett a 15 kacsa akiket valami (anya szerint) alkoholista öregasszony pucolt meg nagyon szarul, és nekünk kellett szépre megcsinaálni. Na ott kicsit fojtogatott valami belülről, viszont anya vette a lapot és próbálta oldani a hangulatot, valahogy érezte hogy valamit fel kell dobjon, és én nem tudom hogy jutott eszébe már megint ilyen hülyeség, elkezdett arról fantáziálni hogy a "tokosabb" kacsákat az öregasszony már biztos berugva csinálta, és hogy ezt nem is lehet másképp, igyunk mi is egy kis NÁTRON LÚGOT. De amúgy tudjátok mi az a nátron lúg? A szappan egyik fő alkotóeleme. Ja aztán mama rájött hogy nem is ezt akarta mondani hanem hogy igyunk egy kis PETROLÁTUMOT. Hát az már nem is tudom hogy mi, mindenesetre szappanbavalóaknak éreztem magunkat.
Visszagondolni nem olyan rossz erre, mert mindig a nátron lúg fog róla eszembe jutni.

Marci nagyon mamás lett. De nem szólok egy szót se, mert eddig anyás volt, és legalább én is érzem hogy milyen rossz az amikor mész oda vígasztalni és nem te kellesz neki hanem valaki más. Hiába, le vagyok pattintva. Mama a jófej csávó most, ez van nem bánom, legalább én leléphetek akár hetekre is, Marci észre se fogja venni .
Haha!

Befejezésképp itt egy szép téli kép a tanyáról.

Igen igen ha már Pípíikém is kiírja a gmailen hogy le vagyunk maradva a blogírással akkor bizony az ember fogja magát és blogot ír mert ez már tarthatatlan :)
Pípikém! itt a bejegyzés!

Benne vagyunk Ádventbe rendesen már a harmadik gyertyát gyújtottuk meg áhítattal, majdnem elfelejtettük, de végül nagyon megadtuk a módját mert isteni finom húslevest csinált anya, én meg egy olyan szilvás mákos kalácsot, hogy egynap alatt megettük anyával. Így ebéd előtt jutott eszünkbe hogy hoppá gyertyagyújtás van, és már hoztuk is a pálinkát hogy méginkább ünnepivé tegyük ezt a napot, Jézus se csinálta volna másképp!
Így 3 gyertya fényénél fogyasztottuk el a sikítósra erőspaprikázott tűzforró levesünket, és talán ez mart annyi helyet a gyomrunkba, hogy szinte megfeleztük a fél kg lisztből készült hatalmas adag kalácsot amit úgy kell elképzelni mintha kis eddig még nem érzett puhaságú szilvalekváros csigákból álló aranygaluska lenne csak fahéjas (!) mákkal. Komolyan olyan szinten volt puha és isteni állaga, a teteje pedig ropogós természetesen a csigákat márkázott vajban kellett megfüröszteni összeállításkor, és a vaj mákkal...szilvalekvár fahéjjal...külön külön is bazi jó! No hát enni azt tudunk, meg evésről írni is tudunk.
most olvastam az egyik gasztroblogon, azt írja a darázsfészekről, hogy "erősen addiktív" hehe ezt mi is felismertük!

No de ne csak kajákról írjak.

Beköszöntött a tél. De komolyan. Mínusz 3 fok volt eddig a leghidegebb, és cidrizünk is rendesen, nem szórakozás mostmár a fűtés hanem komoly férfimunka! Küldjük ki Marcit a kazánhoz mert ezzel már csak ő tud megbírkózni, mi ehhez csirkék vagyunk. Most is begyújtós szerkóban ülök itt a gép előtt, hazajöttünk bölcsiből, mint általában, és Marci közben elaludt, így kivételesen most nekem kellett begyújtani, iparkodtam is vele, de nagyo n kellemes meleget lehet csinaálni. Szeretem a téli tanyát. Ki is ültem a minuszba, a folyosón a kint rekedt fotelba, Gyuri is fűt, füstöl a kéménye. Olyan nyugi van, csak a kacsák találnak néha ki valamit amin lehet zajongani, vagy a béna új pulykakakas csinálja hogy plplplplülülülü...nem mer lejönni az eperfáról, csak két naponta, nem tudom hogy a tyúktól fél vagy a magasságtól. Adtam vizet mindenkinek, tegnap kicsit elbénáztam nem szoktam én meg hogy ilyen hideg van, és nem adtam vizet így befagyott az egész és nem tudott senki inni. Reggel csak úgy porzott mindenkinek a veséje, de bepótoltunk mindent, nagyobb lelkibaja senkinek nem lett. Testi meg főleg nem.

Szigorúan kell bánni ezekkel az állatokkal.  :))

Anyával voltunk ma karácsonyi ajándékokat vásárolni. Tök jó volt, és utána együtt mentünk Marciért. Aki természetesen oda meg vissza volt hogy nem csak én jöttem, hanem mindjárt ketten, egyébként is nagyon édes mindig mikor megyünk érte, úgy szalad kifele, és n evet ugrál nevet, tündérem! Aztán sétáltunk végig a sétálóutcán mert nem ott parkoltam a bölcsinél, olyan nagy fiú volt, elöl ment mi meg ketten utána lézengtünk, mutatta az utat. A center előtt volt egy nagy hóember, már a másik oldalról kiszúrta hogy oppá hóember, mert a Boribonos könyvek közül most pont az Annipanni hull a hó a kedvence amiben természetesen hóembert építettek.

tegnap a kádban a Jingle bell rock-ot énekelte, pont Mercsivel telefonáltam mikor hallom, szerintem tudta hogy Mercsivel dumálok mert vele voltunk mikor ez nagyon a fülünkbe mászott és a kazánházban hárman táncoltunk rá egyébként is nehéz minket táncra fogni, de most külöösen bennünk volt a lendület. Disznótor előtti nap volt, és szépen ki volt glancolva a kazánház, jó nagy hely volt a közepén és jártuk a táncot körbe körbe. persze úgy hogy nem is tudjuk a szövegét szóval az a halandzsázás ami ott volt...

Ez a jó hangulat egyébként az ideji disznótort is jellemezte, nagyo n sokat röhögtem, jól be is pálinkáztunk mondjuk, annyira hogy a fő böllér: Jani sofőrt kellett hívjon pedig ő nem is szokott inni disznótorba. Mindenki dobálta a poénokat, de azért Krisz volt a legpoénosabb, hiszen a poén az ő asztala.:)))

No és a legnagyobb hír, hogy meglátogatott minket a Mikulás. Disznótoros vacsora után, csakúgy mint tavaly, idén is tiszteletét tette nálunk, egy tánccal nyitott, amibe Sidi is beszállt, hogy oldja a hangulatot, mert Manócska kicsit félt a télapótól, bár a centerben találkoztunk már egyel, hozzá se mert odamenni csak tisztes távolságból nézte. De most ezzel a tánccal, meg az ajándékokkal azért le lehetett kenyerezni, főleg hogy már mindenki kapott mikuláscsomagot és a végére hagyta Marcit hogy szokja a jelenlétét, és már az enyémért is nagyon nyúlt, aztán végre ő is kapott csomagot is, Thomasos játéktartót, sityakot kesztyűt nagyon édes dolgokat! Köszönjük a Mikulásnak ezt a nagy készülődést és a felejthetetlen műsort, Mercsikém! Erre még én se számítottam! Nagy performerek vagytok! Videót kérjük a blogodba!
Egy bánatom van, hogy kép nem készült róla, csak a videó, de hátha lehet belőle kikockázni pár képet!
Andikának azért egy ugrósat:

Persze ez nem a mikulásruhába történt, de vicces így is!

Marcit dec. 6-án be kellett vinni az ügyeletre, mert akkor már 3 napja hasmenése volt és este nyolckor sugárba hányt is egyszer, akkor azt mondtam hogy okés mostmár nem várunk tovább, kapott egy hányás elleni oltást szegény aztán aludt végig éjszaka, másnap már jobban lett, de még a sok édességből azért nem ehetett. Épp hogy kigyógyult a megfázásból, mert már bölcsibe ezért nem ment, elkapta a bölcsibe ezt a vírust. Utólag kiderült hogy a bölcsiből kapta el, többek elkapták, hát Marci is. Szóval ez az amit mondanak hogy ha közösségbe kerülnek akkor jönnek a betegségek. Nem volt semmi, de már jobban bírtam ez t is meg kell szokni. Lázas az nem volt szerencsére se a náthánál se a hasmenésnél. 

A bölcsivel minden rendben van egyébként. Az egy hét kihagyás után is simán ott lehetett hagyni, és már 3 órát van ott is ebédel. Pont ma kérdeztem, hogy mit szokott csináln i Marci amíg ott van? Hát egyedül játszik az édesem. Legózik, könyveket lapozgat, autót tolgat, pont mint otthon. De azt mondta Andi, hogy a többiek is többnyire ezt csinálják. Ha énekelnek vagy táncolnak, mert szerencsére ilyen is van ezek szerint, akkor figyel. Hátha egyszer ő is fog majd énekelni! Ma milánói makaróni volt, azt mind megette. tegnap sóska, azt nem. Csak az almát meg a túró rudit. De elég normális kaják vannak!

Egyébként abbahagytam a fodrász sulit, mert kiderült hogy nagy valószínűséggel kamu ez a cég meg az egész suli. És már nem is kellene hogy hordjam a bölcsibe Marcit, de fogom így is hordani, hogy jár jon gyerekek közé. Szerintem jó ez így neki. Nekem is jó, van egy napi programom, szeretem is. Jó oda menni. De főként hogy Marcinak legyenek ilyen élményei. meg a beszéd miatt.

Andika írta nekem a következő sorokat, mert már én is gondolkodtam azon, hogy Manócska miért nem beszél hozzánk, miért van ő el ennyire a saját világában?

És Marcin is gondolkodtam. Én nem látom, hogy bármi baja lenne. Egyszerűen csak más mint a többi gyerek. És ez nem baj. Nem egyformák a gyerekek. Ez olyan, hogy van, aki 9 hónaposan jár, más meg még másfél évesen kezd csak. Nyilván a másfél éves anuykája azt látja, hogy nem olyan a gyerekei mint a többi. Pedig csak más. És a lényeg, hogy előbb vagy utóbb, de mindenki ugyan oda ér oda. Mindenki felnő, mindenkiből felnőtt lesz ... és persze nem egyforma felnőtt. Szóval, Marci ilyen és kész. Neki nagyobb az ő kis világa, és ő ebben nagyon jól el van, köszöni szépen. Nyilván, ah most bezárnád a négy fal közé, akkor ott is maradna, de jár közösségbe, vannak körülötte emberek, foglalkoztok vele, van másik világa is, látja érzi, de a sajátja tetszik neki még jobban. Ilyen és kész. Nem mindennapi, dehát melyik gyerek az ... :)))

Ez nagyon betalált! És nem is rágódom mostmár rajta, hiszen az alapvető dolgokat megérti, beszélni is tud, olyan memóriája van hogy nem igaz, és meg is érteti magát velünk. Igazából most még nincs rá annyira szüksége hogy máshogy legyen, máshogy viselkedjen cselekedjen beszéljen. És tényleg elvan nagyon jól az ő világába, meg is értem és annak idején én akartam így hogy legyen ebben az egótlan gyermeki világban jó sokáig.

Hát így is lett.

Mar elöre mondom hogy vannak képek csak nem hoztam az atjatszozsinort, de nézzetek ra a bejegyzésre majd egy hét mulva is.

Most csak annyit hogy istenien éreztük és érezzük magunkat  itt siofokon, vagy harom  négyezer ember jött lefutni a maratont. Olyan vegyes emberek, volt egy hetvenéves bacsi, de aki azt hiszi hogy az idösebb emberek ritkak a félmaratonon mint a fehér hollo, azok nagyon tévednek, mert kb a 30% ötven feletti és igencsak ösz, meg szakallas tipus. Ez példaul nagyon tetszett.

Volt egy pasi aki babakocsival futott féltávnál még aludt a bébi, de a célnal mar felkelt és a férfi a nyakában hozta. Ugy futott be a célba. Tök sokan a gyerekükkel vagy az unokajukkal futottak a célba, persze azok nem futottak le a maratont, csak a végén be lettek adva a palyara. Volt egy télaponak öltözött nyurga srac is, arra Marci mondta hogy "ELMENT A TÉLAPO!".

Meg voltak tüzöltok is, teljesen beöltözve, és ez plusz 25 kg cuccot jelentett. Nagyon fasza mi? És igy lefutottak! 21.5 kmt!!!!

És ami a lényeg, apa is lefutotta! A féltávnál még poénkodni is volt ereje, mondta hogy "Nem is volt olyan nehéz ez a félmaraton!" Mert azt tudni kell hogy két kört futottak, és az elsö kör ami a tav fele, az pont a célnal volt, szoval egyszer atfutottak a célkapun. Csak akkor sajnos mégegyszer le kellett még futni. Aztan atnyargaltak a balatonpartra, ott vartuk öket, ugraltunk tapsoltunk apának, Marci még banant is kapott a vizes csajoktol, aztan kicsit fogocskaztunk a balcsiparton, meg Marcinak természetesen le kellett feküdnie az oldalara hogy kicsit tudjon ásni, aztan dobalt a vizbe, és mentünk apat varni a célba. Jaj majdnem elsirtam magam mikor vartuk öt, mert még ezelött soha nem futotta le ezt a tavot, és ez annyira nagy szam! Végülis 1 éve fut, és igy eljutott a félmaratonig. Ez tök nagy teljesitmény. Szikrazo napsütésbe futott be a célba, Marci a nyakamba, mar folyt a hatamon a viz annyira melegem volt, meg végig amig vartuk apat, addig ugraltam tancoltam Marcival. Azt akartam hogy mar jo messziröl meglasson minket legyen még ereje futni ahogy szurkolunk neki.
De lehet hogy tök égök voltunk ahogy mondtuk hogy hajra  apa! Gyerünk apa! Na mindegy ez volt, apa befutott, bemondtak a  nevét, mert mindenkinek bemondtak mert volt rajtuk egy chip, amit érzékelt valami adovevö, és egy jofej srac kommentalta az egészet.
Közbe szolt a "Napfény jarja at a szivem ujra, csak egy szal bikinit hoztam el az utra, ujra érzem a balatoni lazat, budapest varhat mig vége van a nyarnak..." egy szo mint szaz, baromi jol éreztüök magunkat!
Marci pedig olyan ügyes volt, hogy bar volt pelus rajta, nem pisilt bele, egész peströl tartotta, és itt mikor kiszalltunk és elindultunk a rajtvonalhoz akkor Életébe elöször kimondta a büvös szot? PISILNI! Éljeeenn!
Ugyhogy ott a legnagyobb forgalomban a Renegéd elött huztam le a gatyojat vettem le a pelust, és abba a pillanatba vizsugar lött ki, még jo hogy valakit le nem pisilt annyira kellett mar neki!
Ügyes vagy Marci te is! Na megyek mert mar nagyon almos, majd folytatom!

Ehhez a történethez nem art tudni, hogy a tyukok tavasszal költik ki a tojasaikat, aztan nyaron mar nem ülnek, ez egy ilyen ösztön naluk. De most hogy  ilyen fasza enyhe idö volt, gondolom megtévedhetett egy kis fiatal tyukocska mert titokban letojogatta a tojasait, és letöltötte azt a 21 napot ami idö alatt elkezdenek kikelni az aranyos kicsi csibék.

Ezt mi sejtettük hogy valahol elbujt és ül a kotlo, de nem tudtuk hogy hol.

Tegnap éppen Marcit vadasztuk, atment megint a szomszéd Gyurihoz, és ahogy követtük, egyszercsak meglattunk egy csapzott szegény tyukot, ahogy ül a földön. Jaj megijedtem hogy nem is él, annyira koszos volt, elötte napokig esett az esö. Anya odament hozza, mondja hogy még él. Na mondom lehet hogy még él, de biztos nem sok van mar neki  hatra, biztos elvonult ide. Anya nyul hozza, hat csip meg csapkod minden, el nem mozdulna onnan ahol van. És akkor meghallottuk a csipogast. Nem egy hanem sok sok csibe volt alatta. Egymasranéztünk, hatalmasat sikoltottunk mind a ketten, egymas nyakaba borultunk, ugy ugraltunk hogy itt kiscsibék vannak! Szoltunk Jozsinak is hogy jöjjön, ö fel birta emelni a kotlot igy összeszedtük öket, és beraktuk a kotloval együtt egy biztonsagos és meleg helyre nehogy megfazzanak ezek az édesek. Volt még két tojas ami csak meg volt repedve, és reggelre azokat is kikeltette!!!

Hala Istennek (és Marcinak) hogy megtalaltuk, mert kb egy ora mulva elkezdett esni az esö, és azota is esik, kb mar 48 oraja. Ha kint maradtak volna, akkor tuti nem élik tul, ezek a kiscsirkék könnyen megfaznak. Jaaj ma is annyiszor emlegettük anyaval hogy mennyire örülünk az uj csaladtagjainknak!

Isten Éltesse az ügyes kotlot!!!