Folyamatosan egyik ámulatból a másikba esünk, hogy Marci mennyire talpraesett kis gyerek! Olyan kitartó, szorgalmas és erős, hogy becsületére válna bárkinek!
Anya mondta neki hogy szedjen meg egy vödröt a góréba kukoricával. Meg is szedte, és a teli vödröt odavitte anyának. Jó erőlködött, de addig addig tette azt, amíg odaért ahova kellett! 
Meg mindig mikor a pulyka este felugrik az alvóhelyére az eperfára, ő vele akar tartani. És a fa tövében áll, rákapaszkodik rendesen mint a koala a fára mind a négy végtagja markolja ezerrel, úgy szorítja a fát, de az túl vastag, felmászni nem tud rá. De vagy félórát-negyven percet próbálkozott, nem adta fel!
Marci lába olyan plezúros, és nem is emlékszem hogy bármikor sírt volna hogy megkarcolta beütötte a lábát, természetesnek veszi hogy ezek a csínytevéseinek a következményei. Tegnap kapott egy papucsot - mert a szülinapja óta mindig kér egy ajándékot - és annyira szeret benne lenni, valahogy könnyű lehet neki, és a tyúkól smirgli száraz földjén szaladgált odavissza párszor el is esett, aztán meg direkt esett el benne.
Élvezte a sebességet!
Nagyon kellemes idő volt, olyannyira, hogy Marci egyszercsak azt mondja hogy Menjünk be a tóba! Seperc alatt levette a gúnyáját és már jött is mellém, mert szerencsére nem akarta önállósítani magát. Először azt kérte hogy "Belerakjuk a lábunkat a vízbe", aztán hogy beleraktuk akkor "Belecsúszunk a tóba!", aztán az nagyon sokáig nem ment, mert izgult nagyon, látszott hogy akarja, de úgy mint ma a kiscsibékkel hogy akarta megfogni, de mégse merte, a tóba is dugta volna a pici lábát, de nem nagyon merte, csak sikított mikor végül mégis beleért és a halak meg azonnal odamentek hozzá. No azért nem sokáig tartott amíg megtört a "jég", hamarosan már beleállt és kapaszkodott a hídba, vagy belém, és mondogatta hogy Nagyon csúszik!
Á egyébként már szinte mindent mond. Ahogy betöltötte a három évet, elmúlt a szülinapi bulija, már aznap délután, de másnaptól egymás után dobtuk a hátasokat hogy Marci hirtelenjében megtanult beszélni.
Én azt szeretem, amikor valamit ilyen nyafogósan mond, hogy mondjuk "Kééérek még bodzaszörpöööttt" vagy ha egy csepp is rámegy a gatyijára mikor pisil, akkor mondja hogy "Viiizes leeett" és le kell venni. Nagyon birom ahogy hangsúlyoz! És ilyen tündéri hangja van.
Amióta megtanítottam vele a traktornál hogy azt kell mondani hogy "Anya segíts kinyitni az ajtót!", azóta bármit kér, mindent így mond. Vagy esetleg azt nem mondja hogy segíts, mert nem teljesen "betanultan" megy azért ez végbe de olyan szépen tudja hogy mikor kell ezt mondani! És nem csak nekem hanem bárkinek ha segítséget kér akkor kezdi azzal hogy kitől kéri, és utána hogy mit? 
Mercsiéktől kapott Marci egy mikrofont a születésnapjára. Na...! ...Hát ez már egy telitalálat volt. Marci mintha a génjeiben lenne - szerintem ez a képeken is látszik, ahogy megfogja azt a mikrofont, és énekel vagy mesél bele, sőt még azt is bemondta egyszer a legnagyobb elképedésemre, hogy"Figyelem figyelem egy kis figyelmet kérünk!
A rátóti csikótojás most a kedvence, ezt imádom én is, ennek részleteit, vagy a Hogyha nékem sok pénzem lesz...c. nótát, vagy az öreg néne őzikéjét, vagy csak úgy halandzsát, mert észrevettem hogy szokott énekelni olyanokat mint én régen neki, hogy kitalálok éneket arról ami történt velünk és énekbe szedem. Múltkor ugyanezt hallottam Marcitól, ilyen folszlányokat énekelt hogy Odament a traktorosbácsi, és becsukta az ajtaját...beindította a kulccsal...stb stb. Szóval ő magának is mesél.
Énekelve mesél.
Mindenesetre a mikrofon nagyon jól működik, és nagyon ébreszti Marciban az előadómestert :)
Úgy érzem hogy nagyon jó dolgok történnek Marcival mostanában!
Mindenben annyira partner, akár a munkában, akár a játékban nagyon figyel és segít. Nem is lehetne felsorolni miben, ami munka van itt a tanyán azt se, de ő szinte mindenhol megtalálja a maga szórakozását ami többnyire segítség is. Akár kapálunk akár füvet nyírunk akár rőzsét gyűjtünk akár virágot ültetünk vagy gyomlálunk, vagy téglát hordunk etetünk bármiben. Mindenben segít!!!!
És ezért annyira hálásak vagyunk neki!
Jaj és a lényeget nem is írtam! Hát végre jött az ismerős traktoros bácsi a hatalmas aminél még nagyobbat nem láttam - zöld traktorjával. Már mikor meglátta Marci megismerte hogy ez AZ a traktor amibe mi be szoktunk ülni. Tavaly is és már idén is ültünk. És jött és villogott világított nekünk. Marci ugrált örömében. Arra viszont egyikünk se számított, hogy amikor megállt és a bácsi kinyitotta az ajtót, akkor Marci felszalad a méteres lépcsőn, beül a traktorba vissza se néz már csukja is be az ajtót és indulás!!!!
Semmi karnyújtás hogy anya gyere te is vagy ilyesmi, csak egyedül ment a bácsival. El is mentek egy kört, két kört és még akkor is alig akart kiszállni! Nagyon boldog volt hogy kombinátorozhatott egy kicsit, ez a kedvence. Mama reggelente azóta ezt meséli neki, és nem tuja megunni. Mondja neki Marci mikor egyszer végigmondja hogy kinyitotta az ajtót és Marci beszállt, és leengedte a kombinátort, és porolt a szántóföld...meg nem is tudom miket, akkor Marci megszólal hogy "Mégegyszer a traktort!"
Szóval ez még mindig egy örök körforgás neki.
Na most mennem kell készülődni mert megyünk már a bölcsibe!
De még a szülinappal folytatom!
Jaj és még a szalonnasütéses kép! Csak úgy tetszett, a héten négyszer grilleztünk vagy szalonnát sütöttünk, és Marci isnagyon élvezte ez látható itt:
--
