Bizony bizony eljött a nap amikor újra ellátogathattunk a millenáris parkba Almára. És el kell mondanom nem is akármilyen körülmények közepette. Ugyanis budapesten nem emlékszem ekkora hóra az elmúlt 15 évben, reggel már így ébredtünk, hogy csoda fehér minden, mintha puha tejszínhabbal lett volna befújva minden háztető, finom ívelt sarkokkal, gyönyörűen elegyengetve a fehér világban. Jaj nagyon gyönyörü volt, szaladtunk is ki havat lapátolni hogy vajon mekkora is az akkora? Vagyis meddig ér a hó? Hát boka fölött ért jóval, én az autót szabadítottam ki a hótakaró alól, mit mondjak nem túl nagy sikerrel mert közben is annyira esett hogy amire a végére értem, már egy centi megint lehullott az égből rá. Nem baj annyi baj legyen annál romantikusabb volt a reggel.
Bár Kázé tudna erről a romantikáról mesélni, mivel ő vezetett szegény. Szerencsére neki ez nem volt akkora feladat mint egy női kezdő vezető számára az látszott, szépen biztonságosan megérkeztünk a mammut parkolóba, ahol hihhetetetlen mennyiségű hó volt szintén eltakarítatlanul.
De nagyon bejött.
Mondanom sem kell, hogy Marci be sem akart menni a millenárisba ez sokkal jobb poén volt neki, szakad a hó, és lehet enni meg elesni benne. Neki jelenleg ezt nyújtja a havazás, persze a hógolyózás is tetszik, de mindig olyan száraz a hó hogy nem tud golyót formálni belőle. Csabán meg még nem esett annyi hó hogy végre egy tisztességes hóembert gyúrjunk mint tavaly amikor még nem tudta Marci mi fán terem a hóember. Meg a hó.
Pont múltkor beszéltük anyával hogy tavaly mikor az a nagy hó leesett, Marcit beleállítottuk az udvaron a hóba, és nem mert elindulni mert nem tudta mijafranc ez?
Ezek az idők már elmúltak :)
Bementünk Almára.
Az elején nem indult túl jól a buli mivel tele volt a millenáris hatalmas Minimax állatokkal, amikor emberek beöltöznek cicának, kislánynak meg mindenféle azonosíthatatlan plüssfigurának, és Marci félt tőlük. Ki akart menni, ment a kijárat felé és az elmaradhatatlan: "Arra kell mendi!" mondatával nógatott minket hogy húzzunk már kifele, kint sokkal jobb! Tökre megértettem, kint esik a hó, a legnagyobb buli van mi meg bejövünk ide, óriáskislányok közé na ne!
Szerencsére pár perc múlva már kinyitották a koncertterem ajtaját mi meg elhaladtunk a plüssállatok mellett, szívesen bepancsoltunk volna nekik egyet :)
Marci már reggel Almával ébredt, beraktuk dvd-n, amit most legjobban szeret, és hatalmas táncolással indított, mindig megvadul ha ezt bekapcsoljuk, érdekes módon ahogy elkezdődött az igazi koncert, csak nézett elbűvölve, nemtudommi járhatott a fejében, talán az hogy ezek most hogy kerülnek ide a tévéből?
Úgyhogy amint Mama lenyugtatta Marcit, és elkezdődött a koncert, Marci megbabonázva nézte szinte végig az egészet. Nem nagyon táncolt, bár kicsit táncba tudtam vinni, meg egyszer előre is mentünk, de akkor is csak velem akart volna menni táncolni, az meg kicsit hülyén vette volna ki magát, ha én is elkezdek ott a sok egyéves gyerek között önfeledten csápolni meg táncolni, így hát visszamentünk a családi blokkhoz, olyan jó helyünk volt, és még Andika is odajött hozzánk.
Igen igen a másik különlegessége az volt ennek az almának hogy összebeszéltünk barátnőkkel tesókkal sőt még anyával is hogy eljönnek ide a koncertre. És sikerült is összehozni a havazás ellenére, csak Pipi meg Sidibácsi hiányzott.
Andika gyerekei szinte végig a színpad szélén ültek, hihetetlen nekem hogy egy napon születtek na jó pár óra híján egy napon, és mégis ennyire de ennyire különbözőek. Maja szinte a legaktívabb legmerészebb bulizósabb kislány volt az egész koncerten, Marci pedig a legfélénkebb, visszahúzódóbb, pedig kívülről tudja a számokat, és a tagokat is tökre ismeri. Ezt nem lehet tudni miért, vagy hogyan alakult ki, mások, és jó is ez így.
Olyan cukik!
Andika most ismerkedett meg anyával és Mercsivel, mert valahogy már köztük is kialakult egy kapcsolat főleg általam, de már mindenki olvassa mindenkinek a blogját.
Mercsi azt mndta mi olyan hasonló stílusban írunk Andikával! Én nem tudom, az biztos hogy ami a blogon kívül megy, abban nagyon hasonló élményeink vannak, és nagyon meg tudjuk érteni egymást. Andikám jó hogy vagy de nem akarom ismételni magamat már megint :))
Persze közöttük is azonnal meglett a szimpátia, érdekes hogy van olyan ember akit ha először látsz máris kialakul egy kapcsolat egy bizalom, mert tudod hogy jó ember. Persze itt amiatt is volt lehetséges ez mert én már 3 éve ismerem őt, de pont most olvastam is erről hogy főleg a mai gyerekek nagyon levágják másodperc alatt hogy ki a jóember.
.jpg)
Aztán ott volt még Krisztike és Lius is, nagyon csinosan egyik csíkosban másik kockásban, mindig tud meglepetést okozni ez a két bombázó, nézzétek a képet! Édesek ugye!
Nekik mondjuk hamar el kellett hogy menjenek, de legalább láttam őket!
És ott volt még Anitácska barátnőm is Lénával, róluk nem készült kép, de nagyon csinos kis csaj ez a Léna is, én most láttam először, természetesen beszél ügyesen ő is, édes kis kötött ruhába volt, jaj ezeket a lányokat nemigaz milyen jól lehet öltöztetni!
No szóval ez volt az Alma, azért még be kell ékeljek ide egy képet a kedvenc furulyás bácsiról. Biztos minden anyuka szerelmes az énekes bácsiba, hát én a furulyást szúrtam ki magamnak, olyan édes! És lám a furulyás:
Ez volt az alma, a végén megint feltűntek a plüssemberek, így mi jobbnak láttuk olajra lépni.
Kint folytatódott a buli a havazásba, illetve a hószakadásba, tessék nézni hogy mekkora hó volt:
Marci keze folyamatosan a szájában van eszi a havat.
És Mercsivel mi hűek maradunk a szokásainkhoz, és gyorsan ugrottunk párat:
Köszönjük az almának ezt a jó kis bulit, az időnek meg ezt a jó kis havazást. Mind a kettőt nagyon élveztük!
