Marci mostanában felvette a kapcsolatot Tatával. Valahogy kialakult /vagy mindig is volt/ egy szimpátia közöttük, nem is tudom ez is amiatt mert a gyerekek megérzik...stb, de észrevettük hogy szívesen van ott apánál, és hogy soha nem akar eljönni tőle. Már karácsonykor is otthagytuk egy fél órára amíg elmentünk tescóba, de most meg már direkt úgy készültünk hogy ott fogjuk hagyni. Vittünk bilit, kirakót és egy könyvet.
Ahogy terveztük megint nem akart eljönni, szóval nyugodt szívvel mehettünk Pipivel utunkra.
 
Ez nekem olyan jó!
 
Mármint nem az hogy mégegy helyre vihetem Marcit, hanem hogy apával így elvannak. Mert apa biztos nagyon boldog hogy a kisunokája összehozza még a lányaival is, és ahogy ez a kisember ott önfeledten játszik hülyéskedik, úgy megtelik élettel az a szoba is! Legalábbis én így érzem. Csak néztem néztem, és annyira más érzés volt, egy gyereknek nincs még előítélete hogy mondjuk nem olyan otthonos az a szoba, vagy régiek a bútorok és ettől máshogy érzi magát, nem.
Ő még mindenhol egyforma jól tudja érezni magát függetlenül a helyszíntől meg bútoroktól, illatoktól. Lényeg hogy jó emberek vegyék körül és legyen elegendő szórakozása.
Hát ez megvolt. Olyan másnak látom apánál, mintha felvnné az ő rezgéseit, mert a mozgása meg a beszéde meg amiket csinál minden más.
Jó nekik együtt :)