Voltunk egy másik pszichológus néninél, aki nagyon sok újat nem tudott mondani, mondjuk még Marcival nem találkozott csak az én elmondásom alapján, de valahogy úgy érzem nem is fogok már sok újat megtudni. Ebben az internet korszakban az ember olyan sokmindenkinek a hasonló tapasztalatába életébe bele tud csöppenni, és annyira sok szakértői véleményt tud olvasni mindenféle fórumokon, hogy tényleg ragad ránk minden ha valami tényleg nagyon elkezd érdekelni.
Már szinte mindent tudtam amit a nő mondott, akár csak érdekességképp, akár végeredményképp vagy bármi. Hogy nem súlyos eset, azt is tudtuk, de azért mindenképp jó ezt hallani megnyugtatásképp is. Amit kérdeztem és ami új volt, mert ezt mindig akartam is kérdezni, hogy rosszabbodhat- e a helyzet?
És nem rosszabbodhat, mert ahogy fejlődik Marci és többet tapasztal, egyre inkább képben lesz több mindent megtanul úgy fogynak el az olyan helyzetek amivel nem tud mit kezdeni.
Az nagyon jó hogy amikor belefeledkezik egy játékba és mondjuk kizökkentem belőle akkor egyáltalán nincs az rá rossz hatással, nincs dührohama vagy nem sikít...stb, semmit nem csinál. Jobban hisztizik ha nem ehet mégegy jégkrémet!
És mivel ilyen jó értelmi képességekkel rendelkezik, így ami nem jön neki ösztönösen, mondjuk nem válaszol egy kérdésre, vagy nem kezd el magától szerepjátékokat játszani, azt nagyon könnyűszerrel meg fogja tanulni.
Mint ahogy a másik doktorbácsi is csodálkozott hogy amit az első órán egyáltalán nem tudott, és egy hét múlva visszamentünk hgoy gyakoroltuk, és már tökéletesen ment neki még ő is meglepődött.
Szóval így szépen fel fog zárkózni és már most is annyira jól fejlődik, hogy most lehet nem is vinném már el pszichológushoz mert annyira jól beszél kommentál, kér, és már a nyafogása is, meg tegnap feltette élete első kérdését is hogy "Megfoghatom?"
 
Mikor jöttünk most hazafele a VONATTAL és ugyebár az nagy szám, akkor játszottunk egy szerepjátékot, egyszer én voltam a gofris ő meg Marci, aztán fordítva, és mindig Marci szereplőnél volt 100 forint, és kért egy csokihabos gofrit és kifizette a másik megcsinálta neki odaadta és az elkezdte enni.
Mindkét szerepet nagyon élvezte és még az is jól jött ki, hogy másnap fürdés előtt ahogy szokta beletuszkolta a budiba az egész tekercs wc papírt lehúzta és feljött a víz. No és mondtam nekihogy ez 100 forint, mert ezt tökre értette már hogy micsoda az a 100 ft hogy az egy gofri, és mondom hogy most nem tudunk gofrit venni holnap mert wc papírt kell venni azon a 100 forinton. Nna nem is akart másnap menni gofriért! Nagyon okos!
 
Tegnap mondtam neki hogy ha aludna délután, akkor nem kéne olyan korán elmenni este aludni, mert hétkor még süt a nap és olyankor már megfürödve megvacsorázva kell készülni aludni. És képzeljétek ma mondja nekem egykor hogy menjünk lefeküdni.
Hát ezt most nem tudom hogy jött neki, hogy emiatt vagy nem, mindenesetre elaludt, és most is még alszik úgyhogy megint van egy sikerélményünk!
Ja és hogy alszik el esténként már Marci? Egyedül, és egy plüss kiskakassal akit Lizától kapott szülinapjára. Vele alszik el! Jaj de nagyon cukik együtt! Megy a kiskakassal aludni!  
 
Nagy kedvenc most az Arany Lacinak c. vers. Mert annak nagyon jól lehet mondani az elejét is meg a végét is. Persze mondja velem, és a kedvenc részünk hogy
"Szájadat betedd s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput,
majd meglátod hogy mi fut rajta át a fejeden,
egy kis tarka lepke, tarka lepke kis mese
szállj be Laci fejibe"
No és jól elmutogatjuk ezt az egészet, aztán kezdjük előlről. De amíg ezt mondom és nézem az arcát, azt a felhőtlen boldog gyermeki arcot látom ahogy várja a következő sort...nagy izgalommal mosolyogva csillogó szemekkel, és imádja imádja még huszadjára is ugyanannyira élvezi ahogy kinyitom neki a fülén a kiskaput, meg a tarka lepke ahogy száll a feje felé ezt a kezemmel szoktam hogy a két tenyerem a szárny, és megy a feje felé és beszáll a kiskapun a fejibe, nagyon klassz!
Aztán hogy volt egy ember nagy bajuszos, még ezeket is nagyon klasszul el lehet mutogatni!
Meg jó hangosan is lehet közbe beszélni néhol! Imádja Marci a hangsúlyozást!
 
Nno megvolt az anyák napja! Olyan gyönyörű virágokat kaptam Kázétól hogy nem igaz! Pont azt ami most a kedvencem hogy a külseje fehér, de kicsit olyan zöldes, a belseje meg rózsaszín. Hú nagyon tetszik. A cserepes virágot meg már ki is ültettem az meg ha lehet mégjobban tetszik nekem! Ezúton is köszönöm mégegyszer apának!!!!!
Meg Marcinak.
 
Aztán vasárnap meg együtt voltunk már anyával, aztán jól kirittyentettük magunkat ahogy a kép is mutatja, és először anya lepett meg engem virággal, persze Marci kellett volna hogy odaadja de nem adta, aztán meg én szedtem anyának, azt már végre odaadta Marci addigra már beletörődött hogy itt mindig valakinek virágot kell adogatni viszegetni. 
 
Valamelyik este, talán pont anyák napja vasárnap elkezdtünk kapálgatni locsolgatni estefele. Már olyan 7 körül lehetett amikor anya fogta a slagot hogy belocsol. Marci olyan szinten bepörgött hogy először csak az egyik karja lett csurom víz aztán a másik, végül a fejét dugta a vizsugár alá, aztán amikor anya elrántotta akkor a földön a pocsolyába dugta a fejét, vagy lefetyelni akart mint a cica a tejet. A végén már tök meztelen volt, mindig alászaladt a víznek, aztán becsukta a szemét nehogy belemenjen a víz, de attól meg úgy elszédülhetett hogy tökre elvesztette az egyensúlyát kinyitotta a szemét csak kapkodta a levegőt kitárta a karját hogy az egyensúlya meglegyen, hihetetlen édes volt!
Persze nem fázott meg.
Gyorsan lekaptam magamról a pólót, és ráadtam aztán dobtam is bele a kádba.
volt sár!
Jaj nagyon imádom ezt a kicsi Bakítót! Egyszerűen TÖKÉLETES!