No hát a február vége mindenkinek elég nyűgösre sikeredett. Eleve mindahányan vagyunk, fejenként kétszer voltunk megfázva de ez még a kisebb gond lenne, mert olyan nyomorult hangulatban is voltunk, ahogy csak tél végén szokás lenni, és úgy igazán bele-bele a sűrűjébe a tél végi depressziónak.
 
És akkor a múlt pénteken jött a felmelegedés. Kibújtak a tavaszi melengetős napsugarak, és mindenki egy kicsit felélénkült. Kimentünk kerítést építeni, kizártuk az udvarból a tyúkokat, felébredtek a halak, hóvirággal van tele az udvar, én újabb három rózsatövet ültettem el, így már hét rózsám van!!! és már majdnemhogy kivittem az átteleltetett muskátlikat meg a nagy orchideát, de még jönni fog hideg, szóval nem szabad még nagyon merészkedni ezzel.
 
Marci is meggyógyult. De ő mindig hősiesen viseli a betegséget. Már járt bölcsibe is, megint kérdeztem az ovónéniktől hogy mi a véleményük róla, azt mondták hogy nagyon más mint a többi. És ők ezt olyan szempontból mondták talán, hogy az óvodában majd mennyire lesz vele könnyű...mert nem lesz könnyű. Túl önfejű, akaratos és nehéz kontrollálni.
Mondjuk ez még fakadhat a bizonyos Kos természetéből is, én kicsit úgy vagyok vele, hogy ez el fog múlni nála ez a hatalmas akaratérvényesítő időszak, olyan mintha most élné a dackorszak csúcspontját és miért ne élné mikor eddig nem is volt neki ez szinte észrevehető? 
 
Azt is mondták hogy keveset játszik más gyerekekkel, én nem tudom mert mindig mikor benézek, azért általában bratyizik másokkal is, meg a másik ovónéni azt mondta hogy Olivérrel szoktak együtt játszani.
Mindenesetre akármit is szépítenek, az tény, hogy más mint a többi. És nem jó értelemben más. Mondták hogy menjünk felmérésre van egy gyerekek részére szóló pszichiátriai gondozó valami, és oda bejelentkeztem. Fú azért kár hogy ilyesmit kell csinálni! Persze erre senki nem számít amikor szépen fejlődik a gyereke, hogy valami mégis hibádzani fog!
És még most is el tudom képzelni hogy az égegyadtavilágon semmi rendelleneset nem fognak találni, de már annyira belémbeszélték, hogy a magam megnyugtatására is elmegyek.
Március 17-én lesz ez, és először csak nekem kell menni.
 
Úgy hallom felkelt. Tegnap fél hatkor aludt el este...úgyhogy már ideje!