Na ez csodálatos hogy fél óra után sikerült idáig eljutnom hogy írjak. Kicsit lassú a net ugyanis. De nem zavar a dolog, mert most legalább írok.

Itt a tél itt a hó megint, és mint Lorelai Gilmore-t, engem is totál felvillanyoz ha ilyen csoda történik, hát főleg itt a tanyavilágban lehet ezt élvezni, és mivel mi mindig itt vagyunk, folyamatosan megy a gyönyörködés ebben:

Meg ebben:

Marci mondjuk azt élvezi leginkább, hogy eheti a havat. Egyszerűen nem tudja megunni, és nekem ebbe nincs beleszólásom.

Tegnap kivittünk nájlonzacskót, mert emlékeim szerint nagyon jól lehet vele seggen csúszni, de sajnos a lejtők nem megfelelő hosszuságúak itt a tanyán, sík vidék ez, így annyira nem lehet élvezni. Ki kell menni valami gáthoz csúszkálni és remélem megyünk is a hétvégén. Nagyon lenne hozzá kedvem!

Marcikának semmi kifogása nincs a tél ellen. Jól megvan vele, néha lefagy a keze, de semmi nyöszörgés vagy hiszti nem következik belőle, boldogan megy kifele a hóba bármikor. A bölcsiből hazafelejövet, mert mindig úgy szoktuk, hogy leparkolok a jókain, és odáig sétálunk, ez kb 1 órás út, addig csúszkálunk, szaladgálunk, vagy kapjuk el a hópelyheket, mert már erre is volt példa. Pont esett a hó hatalmas pelyhekben és először a kezünkkel, majd pedig a szánkkal kaptuk el a jó nagy hópelyheket. Á nem néztünk ki furcsán! De egy gyerekkel bármit lehet csinálni, az csak játék és nem kell engem se hülyének nézni! És ez a legjobb, mert ezeket amúgy én is élvezem, de egyedül nem ugrálhatnék a hópelyhek alá!!

Igen ez az aktuális kép, tegnap csináltam, most ekkora hó van csak, de hátha még fog esni. Mondják a hidegeket, nagyon jól csikorog a hó a talpunk alatt. Tegnap egyedül aludtunk itt, anya mondta hogy zárjam be a tyúkoknál az ajtókat, hogy ne fázzanak, és amikor mentem ki, olyan világos volt, világított a hó, ott is maradtam volna egy kicsit a sötét ég alatt ha nem fagytam volna meg egy szál pulcsiba, szóval bezártam a tyúkokat. Mondjuk nem ment túl egyszerűen, mert mind a két ajtón ült egy egy tyúk, és az egyiken egy kakas is. Ezek ott egyensúlyoznak fent, így alszanak. És a tyúkokat még megfogom, de a kakastól még félek egy kicsit, és azt se tudtam hogy hessegessem le onnan az ajtófélfáról, annyira béna voltam láttam magam kívülről ahogy rezgetem az ajtót hogy leessen szegény kakas azok meg kotkodáltak mint a barom. Na szegény kakas végül leugrott, kint is maradt.

Micsoda történeteket mesélek mi? Lebilincselőeket :) Következzen újra egy kép:

Ez a múltkori havazáskor készült, és Marcinak azért olyan havas a sapija, mert ennyire ráesett a hó!

Jaj most jutott eszembe, és le kell írnom mert elfelejtem, hogy képzeljétek Marci tanult valamit a bölcsibe! Már máskor is figyeltem nem e "hoz valamit haza", de ez most biztos.
Tegnap a Cini cini muzsikát szavalta. Amit biztos hogy nem tőlünk tanult. Nem azért mert mi nem tanítunk neki értelmes dolgokat, csak erre még nem került sor. Éljen éljenhogy Marci tanult valamit a bölcsibe!

Okos kis fickó mi?