Ehhez a történethez nem art tudni, hogy a tyukok tavasszal költik ki a tojasaikat, aztan nyaron mar nem ülnek, ez egy ilyen ösztön naluk. De most hogy  ilyen fasza enyhe idö volt, gondolom megtévedhetett egy kis fiatal tyukocska mert titokban letojogatta a tojasait, és letöltötte azt a 21 napot ami idö alatt elkezdenek kikelni az aranyos kicsi csibék.

Ezt mi sejtettük hogy valahol elbujt és ül a kotlo, de nem tudtuk hogy hol.

Tegnap éppen Marcit vadasztuk, atment megint a szomszéd Gyurihoz, és ahogy követtük, egyszercsak meglattunk egy csapzott szegény tyukot, ahogy ül a földön. Jaj megijedtem hogy nem is él, annyira koszos volt, elötte napokig esett az esö. Anya odament hozza, mondja hogy még él. Na mondom lehet hogy még él, de biztos nem sok van mar neki  hatra, biztos elvonult ide. Anya nyul hozza, hat csip meg csapkod minden, el nem mozdulna onnan ahol van. És akkor meghallottuk a csipogast. Nem egy hanem sok sok csibe volt alatta. Egymasranéztünk, hatalmasat sikoltottunk mind a ketten, egymas nyakaba borultunk, ugy ugraltunk hogy itt kiscsibék vannak! Szoltunk Jozsinak is hogy jöjjön, ö fel birta emelni a kotlot igy összeszedtük öket, és beraktuk a kotloval együtt egy biztonsagos és meleg helyre nehogy megfazzanak ezek az édesek. Volt még két tojas ami csak meg volt repedve, és reggelre azokat is kikeltette!!!

Hala Istennek (és Marcinak) hogy megtalaltuk, mert kb egy ora mulva elkezdett esni az esö, és azota is esik, kb mar 48 oraja. Ha kint maradtak volna, akkor tuti nem élik tul, ezek a kiscsirkék könnyen megfaznak. Jaaj ma is annyiszor emlegettük anyaval hogy mennyire örülünk az uj csaladtagjainknak!

Isten Éltesse az ügyes kotlot!!!