Hat igen igy 4 nap utan az ötödiken elérkezett az idö hogy Marci és én kimozduljunk. Marcinak mar csak kicsit folyik az orra, és az én derekam is megérett a Marci cipelésre. Mar ami a nappalokat illeti, mert este szokott fajni. Jaj nagyon jo volt mar mikor felkeltünk lattam hogy gyanusan jo idö van, ma nem usszuk meg a rohangalast, a kirandulast igaz csak itt a környéken de mar ez is felemelö érzés volt.

Tud hianyozni a külvilag az biztos. Nem sokaig birnam egy lakatlan szigeten...

Felkerekedtünk Marcival, sütött a nap mindent egy oraig néztünk a buszokat a villamosokat, a bokrokat, felmaszott minden "padkara" mint mi amikor kicsik voltunk, mi iis azon mentünk ha volt a jarda mellett ilyen. És olyan magasnak képzeltük magunkat, tök érdekes latni hgoy mar egy ilyen kicsi gyerek is ezt akarja csinalni. ez valami ösztön hogy a magaslaton kell jarkalni? Minden öregasszony megallt dicsérgetni Marcit, mert még ök is lehagytak olyan lassan mentünk.

Bementünk a benettonba, mostmar minden 50% kal le van értékelve ugyhogy vettem is két gatyót neki, annyira jok! És ö is ugy feltalalta magat, hihetetlen sokat szaladgalt, bemaszott a polcokra, beszaladt a probafülkébe, bujkalt a sztenderek között, felmaszott  a puffokra aztan négykézlab letalicskazott rola ugy hogy kézzel elöre jött le roluk...csak egy kicsit felvazoltam mennyire volt elemébe a srac. Tök cuki volt. De ugy kifaradtam, szaladtunk is haza. Nagyon jo volt.

Azért klasszul eltöltöttük egyébként a tegnapi napot is, mar irtam rola de este meg csinaltunk Muffint. Azért irtam ugy hogy csinaltunk, mert Marci is segitett. Csokisat, és ö is keverte a tésztat, meg belerakta a kapszlikat a muffinsütöbe. Na ki is vette öket, de be többet rakott. Olyan jol sütöttünk hogy kifelejtettem a tojast meg a joghurtot a tésztabol, és mikor mar benne voltak a kapszlikban akkor jöttem ra. Ugyhogy visszaöntöttem az egészet a keverötalba. És potoltam a hianyzo hozzavalokat. És annyira finom lett a végén...a legjobb muffinom Persze lehetett leszedni a fehér teritöt mert tiszta csokifolt lett a Marci oldalan, és ahogy téblaboltam az asztal körül raléptem egy tojasra is.

Na jo csak tojashéjra. De vicces volt. Marci segitett sütni. De komoly olyan meghitt volt a hangulat, nagyon érdekelte végig hasalt az asztalon, és vagy a fakanallal, vagy a kézi habverövel hadonaszott bele a csokikrémbe. És alig nyalakodott. Tényleg nem valami édes szaju Mikulas ota! Szerencsére. Mert igy sem valami pehelysulyu!
 

Mostanaban nehezen alszunk el. Megissza a teat vagy tejet, és utana jön a forgolodas, a bujas, a cicihez nyulkalas. Aztan legtöbbször nem tud elaludni és Kazé atviszi az agyaba. Nekem megszakad a szivem mert annyira rosszul esik neki hogy elszakitjak tölem! Mindig tökre nyul felém sirva! De ha én viszem at az is rossz neki. Igazabol elrontottuk ezt is. Vince mashol el se tud aludni csak a sajat agyaban. Mint egy jo gyerek. Persze Marci is jo, és ezt mi csinaltuk rosszul. Pedig nem is kell mar a cici az alvashoz  tök rég ota, szoval el is tudna aludni nagyon gyönyörüen. Jo nem taglalom mar annyit hogy mit rontottam el, ugyis jova lesz téve!