Tulzas nélkül mondhatom hogy ilyen valentin napom még nem volt. Az ugy kezdödött, hogy 2 napig szakadt a ho.

Akkora mennyiség esett le az égböl, hogy teljesen betemette az utakat, és itt a tanyavilagba nem lehettt közlekedni. Persze én ezt nem nagyon tudtam komolyan venni, mijaz hogy nem mehetünk ki, hat beülünk a kocsiba oszt letapossuk vele a havat. De allitolag olyan hoatfuvasok vannak, hogy egyik helyen latszik a föld is, annyira nincs ott ho, de mashol meg husz harminc centi mély lyukak vannak, és az tönkreteszi a lökharitot, meg a kocsi aljat. Na ennek fele se tréfa, kezdtem letenni a tervemröl, mivel tegnap elindultam hogy megnézem én magamnak azt a veszélyes havas utat! Na igy is lett, és sajnos tényleg ilyen volt az ut.
Jolvan kinéztem magamnak egy buszt, hogy majd kicaplatok a szantason a 44es utra, mondom még romantikus is lesz ott a pusztaba hupakolni egyes egyedül a vakito fénységbe. Erre reggelizünk, és anya figyelmes lett valami traktor hangra, aszongya mijez?
futottunk is az ablakhoz, és csak közeledik egy traktor ilyen hotolo lapattal az elején, nagy hévvel jött felénk tolta el a havat. És mikor visszafele jött, akkor fogta, és bekanyarodott a tanyaba, itt csak a mi kocsink mögött allt meg. Mondom anya szaladjal nézd meg ki jött hozzank traktorral!

Hat Gyuri volt az a szomszéd! Marcival seperc alatt felöltöztünk, illetve öt felöltöztettem, hogy TRAKTOR VAN ITT, MENNI KELL!, mentünk is de olyan kis szemérmes volt amennyire ki akart szaladni még pizsamaban zokniban  a hoba, ugy volt megszeppenve Gyuritol, csak nézte a traktort, és mutogatott a tanya fele hogy "Ott, Ott..." terelte a témat hogy ne kelljen traktoroznia mert Gyuri biztos elvitte volna egy karikara velem együtt!
No aztan végül még vagy huszonötször elment ezen az uton, mondta hogy annyiszor csinalja meg, hogy letapossa és hogy ki tudjak menni rajta. Hat igy indultam be egy ora mulva, hat nem mondom hogy nem izzadtam meg! De beértem! Tök jol vasarolgattam, vettem mindenkinek valamit, Marcinak még vettem jövöre kabatot is. Jo nagyot!

Ez az utobbi kép csak nagyon megtetszett!

Kazénak küldtem egy lapot valentin nap alkalmabol, és nem tudom jar ma a posta vagy mi, de ma kapta meg! Pont valentin napon! Ugyhogy annyira örültem, ö is nagyon jo hangulatban volt, és jol esett neki hogy gondoltam ra, mondta hogy ö szeretetet küld.
Meg hogy mikor reggel veszi a cipöjét és ott van mellette a Marci barna cipöje és mindig az jut rola eszébe mikor mentünk kispestre és Kazé futott a lagymanyosi hidig ott vettük öt fel, és amig Kazé nyujtott, addig Marci is tornazott, és hogy milyen aranyosan ugralt!

Ugrik!
Mondtam hogy jo hogy van ez a kis majom nekünk! Olyan sok örömet jelent! Hat igen! Nagyon imadjuk!
Szoval ez volt valentin napon.