Mult szerdan lementünk csabara. Nagyon rezgett a léc, mert a tisztitokura miatt pont aznap éjszaka amikor masnap menni kellett, nagyon a halalomon voltam. Fajt a fejem, émelyegtem, melegem volt, faztam, remegtem, minden. Nem is tudtam mit csinaljak, éreztem hogy csak egyre rosszabbul vagyok. Hajnal 3kor volt a krizis, amikor mar bekaptam egy kanal mézet. Az segitett azt hiszem mert utana mar el tudtam aludni és masnap reggelre mar jol voltam. Tudtam is folytatni a tisztitokurat pedig mar kétségbeestem hogy nem fogom tudni végigcsinalni.

De jelentem SIKERÜLT! És Szombat délben ettem elöször! Nagyon nagy önuralom kellett hozza, mert eleve Marcinak isteni finom kajakat csinaltunk, és pénteken meg hatalmas vacsorazas volt mert megjöttek Mercsi és Sidi is. De kibirtam! Ugyhogy tiszta vagyok.
Mondjuk mar most tudom hogy összel is meg fogom csinalni. Mert még most is folytattam volna ha nem lett volna szombat este szalonnasütés. Na jo szalonnat nem ettem, de kenyeret meg zöldségeket igen.
Igy 5 napi nemevés utan olyan izeket érez az ember...ötször intenzivebben mint annak elötte! Hajjaj de jol esett!

Szedtünk cseresznyét. Valahogy most olyan érzésem volt hogy mindent fel kell hasznalni semmi se mehet pocsékba ott a tanyan. És tök jo hogy majdnem az összes cseresznyét sikerült leszedni, meg azt az isteni meggyet ami végre lett ott a tanyan! Nagyon nagy kedvencem lett az az ujonnan felfedezett fa, szinte én ettem meg az összes meggyet rola. Isteni volt, és nagyon érett.
Egyik nap abbol csinaltam a tisztitokuras turmixomat, na persze ez nem turmix, hanem lepréselt rost nélküli ital, és még habos volt a teteje. Beleöntöttem egy 3 decis üvegpoharba, kiültem a kertbe meginni. Asztamindenit de csodalatos volt! Gyerekek nem lehet olyan vöröset festeni vagy fényképezni amilyen mély vörös volt ez a természet adta nedü. Nembaj egy virtualis pillanatképet csinaltam azért rola itt van a memoriamban, csoda habos volt a teteje, és maga a szirupos krémes meggylé pedig csak ugy viritott a poharban a maga gyönyörüségében. Csak ugy kortyonként ittam hogy jo sokaig tartson, meg azért is mert annyira édes volt. Hat igen! Azért azok az izek amiket napi egyszer lehetett inni, nagy nyomot hagytak bennem. Az ember mennyire ki van éhezve az izekre ha egyszer mar megizlelte öket! Jobban meg kéne becsülni az izeket!
Többször kellene gyönyörködnünk bennük. Mert minden olyan csodalatos a természetben, ez is.

Na szoval leszedtük öten a cseresznyét tettük mindezt azért, hogy palinkat fözhessünk belöle. Olyan vicces! Még soha nem föztünk palinkat! Igazi szuper cseresznye palinka lesz, Jozsi elviszi valahova ahol megcsinaljak. Bio cseri palinka.
200 literes hordot szedtünk telibe.
Én a fa tetején voltam képzeljétek el. Mikor Marci észrevette hogy ott vagyok akkor persze azonnal fel akart ö is jönni hozzam. Mama persze a gyenge lancszem, aki azonnal segitö kezet nyujtott neki ebben, szerintem Marci öt barmire meg tudna füzni :) de meg is értem... szoval egyszer csak mar az also agon volt a gyerek, aztan még egyel följebb volt és mar el is értem és repült is föl a fa tetejére Manocska. Na ott gubbasztottunk mint sas és fiokaja, ültünk a fa tetején a lemenö nap fényében. Jaj gyerekek tudjatok milyen jo volt? Marci is élvezte, ralattunk mindenre. Na jo nem mindenre mert a lomb szinte mindent eltakart, de egyébként olyan volt mert lelki szemeinkkel és a képzelöerönk mindenhova elrepitett.
Dobaltunk a libaknak olyan cseresznyét ami nem mehetett bele a paleszba, ök meg annyira halasok voltak! Nagyon birtam öket mert ugy szeretnek minket! Mindig csak oda akarnak jönni ahol mi vagyunk. Ha reggel meghallottak hogy jövünk, mar jöttek is oda a keritéshez dumaltak be nem allt a csörük, ugy örültek nekünk mintha csak üdvözölni kellett volna minket hát.
Marcitol meg egyaltalan nem is féltek, mert egymagas velük.

Meg volt kiscica, meg kisgyöngyös is.
Olyan jo képeket csinaltunk, csak csellengtünk a tanyan, mindig azt csinaltuk ami éppen jol esett. Sétaltunk, kavéztunk, napoztunk de mindenekelött beszélgettünk. Rég voltunk mar igy együtt ennyien. Csak Pififif hianyzott. Föleg mert a kispulykak mar pont akkorak mint amilyenre emlékszem Pipi gyerekkorabol. Mert ugye ö a pulykak utan lett Pipinek elnevezve. És tényleg ugyanugy beszélgetnek egymassal, hogy Pififififif!
És mar most magaslaton akarnak ülni.

Sidi megint összebandázott Tatuval. Azt tudni kell, hogy Tatu a Sidi cicaja volt. Csak Tatu nem birta a lakasban valo tartast, ö igazi kinti macska. Harom év utan lehoztak ide a tanyara, amikoris 1 hétre elszökött, majd visszajött és a legjobb tanyamacska lett belöle (na jo Rozi utan) mindent megeszik, mindent megfog. És Sidi imadta, imadja és mindig könnyek gyülnek a szemében mikor végre megcsapkodhatjak egymas hatat mint régi cimborkak!

No és a végére még egy kötelezö ugrás!