Tessék elhinni hogy babszinhazban volt a majdnem két éves kislegény.

Ugyanis keresztanyukajanak volt egy olyan paratlan ötlete, hogy Marcit mar a kora alapjan akar leköthetné a babszinhaz. Ugy voltam vele, hogy még nem probaltuk soha, barmi lehet, még az is hogy tetszeni fog neki.

És igy is lett! És olyannyira hogy ekkora érdeklödést azért nem is vartam volna töle, mert egyböl total raszegezödött a szinpadra a tekintete ahogy lekapcsolodtak a villanyok és széthuzodott a függöny, mondjuk tényleg szép és érdekes volt az egész, meg énekeltek is, akkor meg tancolni kellett, plusz még a többi gyerek folyton kiabalt meg tapsolt, és ez is felbatoritotta Manocskankat hogy ö is renitenskedjen, és kiabaljon drukkoljon meg minden.

A Misimokust néztük, ezt nézte ki Mercsi nagyon figyelmesen, mert belenézett majdnem az összes elöadasba videon, és ezt kiszurta. Kérdezte a jegyarus nöt is hogy ez jo e két éves gyereknek, és kiderült hogy ez a legjobb!

Olyan jo volt, az elsö felvonasig maradtunk mert addigra epont elég is lett, de az is hosszu volt szoval ügyes vagy Marci! Édesen kurjongatott!
Nekem meg annyira szülinapi hangulatom volt, ugy értem hogy Marci szülinapi, mert pont akkor volt hogy a Janos korhaz mellett elhaladva teljesen elérzékenyültem hogy itt szültem, és végiggondoltam az egész szülést amikor leirtam ide a blogba, plusz képzeljétek el hogy amikor leültünk, figyelmes lettem egy ismerös hangra, és hatranézek ki van ott?

Hat Szuromi Andras a szülészorvosom.

Na kész ennél nagyobb emlék visszaidézés nem is kellett egyböl visszajött minden. Mondtam is Mercsinek hogy nem hiszem el hogy pont most nosztalgiaztam a szülésen!

Utana elmentünk egy jatszotérre hintaztunk homokoztunk egy kicsit és irany haza.

NAGYON KÖSZÖNJÜK MERCSIII!!!!!!