Nézzétek el hogy szentimentalis hangulatban vagyok!

Tegnap ugy volt, hogy Kazé és Manocska délben elmentek Rozikahoz mert ö olyan kis helyes volt, hogy fözött nekünk sonkat. Pontositok, ö is olyan kis helyes volt, mert anya is ugyanannyira volt jo fej, csak az ö sonkaja még nem ért ide, de ö is hoz nekünk éljeeeennnn! Lesz hazai sonka, és ö még kóbászt is fözött! Mar alig varom hogy együnk!

Na lényeg a lényeg hogy én még elmentem bazsalikomlevélért meg gyertyaért, ilyesmiért mammutba, szépen körülnéztem, aztan mikor a busszal mentem hazafele, kicsit elgondolkodtam a két évvel ezelötti dolgokon. Ugye az ugy volt, hogy nekem a fajasok aprilis 13an kezdödtek. Igaz ezek a joslo fajasok voltak, nem voltak rendszeresek és a magzatviz sem folyt el, de azért az egész nap, ami a születésnapom egyébként, ugy telt el, hogy vartam mikor fogok megszülni? Nem gondoltam volna még akkor hogy két nappal késöbb...de ez most mindegy. Aki volt mar terhes, tudja hogy az ember föleg az utolso honapokban mar nagyon türelmetlenül varja hogy mikor érez mar valami szokatlant, valami olyat amire ra lehet fogni hogy jaj ez mar fajas, vagy barmi elöjel ami a szülést jelzi. Én is nagyon nagyon vartam! Föleg hogy én vasarnap szültem, és elötte hétföre voltam kiirva.

El tudjatok képzelni hogy fekszik le az ember hétfön ha arra a napra van kiirva, még soha nem érzett ilyet, nem tudja milyen is az a jel pontosan, vagy el fog menni a magzatviz? Vagy hogy lesz? A szülés mindig éjszaka van, ez minden filmben, meg minden ismerösnél igy van, éjszaka kelti fel a feleség a férjet hogy "Dragam itt az idö!"...stb, és én is emlékszem juj nagyon akartam érezni a szülés jeleit. Persze nem jött. És kedd, szerda, csütörtök, minden nap ugyanigy figyeltem magamat, ugy szerettem volna mar tul lenni rajta! Gyönyörü idö volt és én mar csak egy pici kis manocskara vartam hogy megmutassa magat, de tul jol érezte ö magat anyukaja hasaban, igy minden percet, söt még egy kicsit többet is kihasznalt!
Ugy emlékszem ezekre a napokra, Kazé folyamatosan a talpamat masszirozta, mert mar nagyon csunyan bevizesedtek szerencsére csak az utolso hetekben, és emlékszem annyira hamar elfaradtam mert nagy volt a hasam, hogy példaul kiszalltam a kocsibol, bementünk az Obiba, céliranyosan megvettünk valami szunyoghalot, kifizettük, visszaszalltunk a kocsiba, és én total kivoltam! Eléggé faradékony voltam mar a végén!

Na de eljött az apr. 13. és mar reggel ugy éreztem hogy folyamatosan méhösszehuzodasaim vannak, kb tiz percenként, isteni gyönyörü napsütéses idö volt, Kazé ment dolgozni. Én vasaltam, és egy füzetben irtam az idöpontokat hogy mikor volt fajasom.
És virultam, hogy végre! Végre! történik valami!
Lehet hogy estére megszületik Marci, vagy mi lesz? Egyaltalan nem féltem, mar annyira szerettem volna hogy megszülessen, hogy barmire kész voltam ezért!
Raadasul ez a szülinapom volt, és Mercsi is eljött, meg mindenki telefonalt felköszönteni, mindenki nagyon szoritott hogy jol viseljem a szülést. Na erre szükség is volt!

De csak nem akartak szabalyossa valni azok a fajasok, csak egyre fajdalmasabbak voltak, de még nem az igazi fajasok. Eljött az este, az nehéz volt, még mindig csak joslo fajasok, Mercsi a Zanzibar 10 éves jubileumi koncerten volt, irt hogy ha barmi van, smsezzek és azonnal indul haza, annyira ott szeretett volna lenni a szülésnél. Olyan édes volt, ott hagyta volna a tiz éves nagy showt!
Nem sokat tudtam aludni, azért hébe hoba aludtam!
Jo visszagondolni erre az estére is, ekkor aludtam utoljara itthon ugy hogy Marci nem született még meg. Mondhatom azt hogy minden percére emlékszem. :)))

Na eljött a reggel, és a fajasok mintha veszitettek volna az erejükböl vagy nem tudom, mert reggel mar bevasarolni is volt kedvem, elmentünk a Sparba mert délutanra vartuk a csajokat egy kis ünneplésre. Battyanyi téren még bekaptunk egy fornettit jöttek a fajasok, de mar siman kibirtam nagyon fainul hozzajuk szoktam, Kazés is csak nézett hogy igy birom! Okés azért ekkor mar naponta kellett ctgre jarnom, meg ultrahangot is néztek nehogy Manocska és köztem ne szuperaljon jol a vérkeringés a köldökzsinoron kersztül. Ezt nézték.

Spar utan be is mentünk a Janosba, ott egy szimpi ügyeletes orvos megvizsgalt, öt azért hivtak mert tul magas volt a vérnyomasom. Mondhatni bazi magas. Mar nem emlékszem mennyi, de a 200at verdeste vagy tul is lépte, de mar ez volt nekem a terhesség végén a megszokott. Gyogyszert nem szedtem ra, meg tökre nem is éreztem semmit hogy magas és rosszul vagyok vagy ilyesmi.

szoval megvizsgalt, osztott szorzott, és monnya hogy neki nem tetszenek ezek az eredmények és legyek kedves bent maradni, illetve befeküdni.

MICCSODA???? Én feküdjek be ugy hogy még nem is szülök és különbenis ma van a szülinapi bulim? Mondtam neki hogy elnézést én holnap reggel nyolcra itt is vagyok de most mennem kell itt olvad a fagyi a csomagtartoba bulit tartunk legyen mar belatassal!
Nem, nem, maradnom kell.

Rosszul esett, de beletörödtem és igy sokkal egzotikusabb lett, mert nem is olyan soka de megérkeztek Pipiék ajandékokkal, és mivel olyan szerencsés voltam hogy kaptam külön szobat, igy siman tudtunk ott partizni. JO ez abbol allt hogy Mercsiék udvariasan nem tettek fel kérdéseket a fajasaimrol mert addigra mar lejart lemez volt, és ugyis tökre fajtak mar, elbeszélgettek Kazéval, talan azota se beszélgettek egy huzamban ennyit, én meg örömmel hallgattam a szünetekben amikor nem fajt semmim.

Ültem a széken és mar tényleg ugy voltam hogy biztos csak egy ora valaszt mar el a szüléstöl, mert mar milyen rég ota faj! Na elment Pipi, Mercsi ott maradt még rank sötétedett, Kazé masszirozta a derekamat, elcsendesedett a folyoso is, rottuk a köröket kint az épület körül, minden fajasnal megtamaszkodtam és Kazé masszirozott...mentünk, fajas. Mentünk, fajas. Nem is értettem mi van mar, mintha ez mar allandosult volna nalam.

Ugy emlékszem hogy Mercsi egyszer elment, mondtam hogy ez teljesen reménytelen, mert nem történik semmi és pihenjen le. Hazament.

Na aztan megint bent voltunk a szobaban, feküdtünk ketten azon a pici agyon, és fajt mint allat a hasam, és besokalltam.10 ora utan Bementem a szülöszobara megkerestem azt a jo csavo orvost, és mondtam neki hogy Öreg! közel 48 oraja igy vagyok, és mostmar vagy kérek valami fajdalomcsillapitot, vagy szeretnék szülni mert mégegy éjszakat nem fogok kibirni, illetve kibirtam volna én, csak aztan féltem hogy nem lesz eröm majd a szüléshez. Mert biztositottak rola a hasam mérete miatt is a szülésznök hogy biztos 4 kg fölötti lesz a baba. Na fasza!

Oké vizsgaljuk meg a kismamat, és mar eléggé ki volt tagulva a dolog ahhoz, hogy végre megkaphassam a hőn áhitott korhazi szerkot, a szülös haloinget.
Képzeljétek! Bugyi nem kellett! :))

Kérdezte a szülésznö hogy kérek e beöntést, mondom ezt lehet kérni? Azt hittem kötelezö, de mondtam neki hogy mar alig varom, mindig ki akartam probalni! Nagyon csodalkozott! Mindenki ellene van, nem értem miért. Beöntés közben beszélgettünk, és hallottam hogy megszült egy kismama akinek a paraméterei nagyon egybevagtak az én Andikaméval, ö is homeopatias volt, ö is Szurominal szült, mostanra volt kiirva, szoval valahogy a szülésznö segitségével ki is derült hogy ez Ö! Benéztem hozzajuk , bekukucskaltam a függöny mögül, de még soha nem is talalkoztunk és ott voltak Harman!!!! apa, anya, Maja. Ö mar tul volt rajta, egy örök kép maradt meg a fejemben ott ahogy ök ott voltak olyan jo volt nekik! Mondtam hogy Margit vagyok, és hogy nem akarok zavarni, mert belegondoltam hogy ezt a pillanatot nem szabad elrontani, megzavarni, semmi csak gyorsan köszöntem és gratulaltam és mentem is vissza a helyemre.

Mert mi is kaptunk egy agyat. Végre! Felvették az adatainkat, nagyon jo hangulatban voltunk, néha rakapcsolodtam a ctgre, néztem ott a papiron a szamokat mennyi a maximum fajas erösség, és nekem a maximum volt, mondtam Kazénak hogy édesem ezt én siman kibirom, és nézze meg hogy ennél több szam nincs a papiron és nekem ezt üti a gép. Jolvan megnyugodtunk, telt az idö, fitt ballon kellett ülni, és amikor jött a fajas akkor jol ranehezkedni a labdara mert akkor jobban jött le allitolag a feje és jobban tagitotta a méhszajat. Nem akartam ezt a szot hasznalni de mindegy.

Pedig én ponthogy olyankor jol behomoritottam mert ugy fajt kevésbé. Mindegy. Persze hogy fajnia kell. Teltek az orak, Manocska mégmindig nem sietett. Egyszercsak megjelent megint Mercsi. Fu de jo érzés volt hogy akkor ö is itt volt mégis!!!!!!
Olyan biztonsagot adott és uj erövel töltött fel, mert ahogy mentünk bele az éjszakaba valahogy egy kicsit nyomaszto volt, de igy hogy ö jött igy ugy éreztem hogy még mindig tart a nap, és bandazunk és minden okés!
Smsben tartotta a kapcsolatot a többiekkel, hamar kiment a folyosora nem akart zavarni. Mondtam hogy feküdjön le a szobamba, de allitolag végig kint ült azon a szar padon. Minden elismerésem. Akkor még mikor én elkezdtem ott valamit csinalni a szülöszoban, még tök kicsi forgalom volt, de éjszakara....mint ahogy a filmekböl is mindenki latta...szoval nagyon felgyorsultak a dolgok. Egyszer csak meglatta Szuromit, a dokimat megjönni, szerintem akkor tudta meg hogy komolyra fordultak a dolgok. Mesélte hogy milyen volt neki ez hogy addig mindig kijarkalt Kazé hogy tudositson mi történik velem, és egy idö utan semmi. Megszakadtak a hirek, abbol tudta hogy most biztosan valami nagyon fontos történik.

Megjött a dokim, jol lecseszett mindenkit hogy minek hivtak be ilyen koran, (ps. mar hajnal négynél tartunk) mert a gyerek feje még az egekben van. Ezt szo szerint tudom idézni, mert akkor szakadt el bennem a cérna egy kicsit. Mondom jo fej vagy. Ezen jo hir mellé még azt tudta nekem mondani hogy ezek a fajasok még nem fajasok, hozzanak azonnal oxitocint (ennek a vegyületnek a nevét se fogom elfelejteni), mert majd most jönnek a jo fajasok. A dokik tudjak mik a jo fajasok, mert a szülésznö is mindig jo fajasokrol beszélt, szerintem ha a nö ordit akkor gondoljak hogy az a jo fajas mert mikor a ctg a maximumot mutatta, még mindenki csak sejtelmesen mosolygott.

Bekötötte az infuziot, lassitott és felhangositott felvételben jött le az elsö csepp, szivodott fel a vérkeringésemben mint a House részekben amikor az ér szétdurranasat mutatjak, és azzal olyan orditanivalo fajasaim lettek, hogy egyböl mindenki felsohajtott: Végre megjöttek a jo fajasok! Csak én feszültem ki hirtelen. Nem tudom milyen gondolattol vezérelve.

Hu ez tényleg nagyon fajt. Nekem amugy ez volt a legfajdalmasabb, és föleg akkor amikor bekötötte az infuziot. Mert akkor tagultam ki jol, Marci akkor kezdett jol lemaszni a szülöcstornaba végre jött lefele a feje, és ez az ut volt nekem nehéz. Egy idö utan elkezdett endorfint termelni a szervezetem, akkor enyhültek a fajdalmak, de addig nehéz volt.
Magzatviz sehol. Az se akart elmenni. És végig a hasamra kellett tartani azt a béna ctgt, hogy lassak Marcinak hogy ver a szive nehogy baj legyen. Csak ilyen fajasok mellett tök nehéz volt még azt is tartani, mikor kb ugy éreztem magam mint akit a négy végtagjanal fogva huznak széjjel. Na jo csak vicc volt :) Nusi remélem nem olvassa.

Amikor a burkot akarta repeszteni Szuromi, akkor a szervezetem total megtréfalta csak ö nem értette a tréfat. Gyönyörüen jöttek a jo fajasok ugyanis, és a burokrepesztést is fajaskor kell megcsinalni oda is készült a doki, mondja hogy szoljak ha jön a fajas.
Oké varom a fajast, és bazmeg nem jön. Elmultak! És az infuzio mar ugy jött mintha a csapot nyitottak volna meg, és mégse. Mondja a doki hogy mindegy ö nem var megrepeszti igy. Ennek az volt az eredménye, hogy utana minden egyes fajasnal nagyon sok viz is kijött, mert mar annyira nem tudtam nem nyomni. Tökre jöttek a tolofajasok is, folyamatosan nyomnom kellett, és Kazé a szülésznövel egyetemben probalt meggyözni hogy ne nyomjak mar, hanem akkor kellett igy uffogni hogy piciket kellett lihegni attol allitolag nem akar az ember nyomni, de néha marhara nyomtam igy is egyébként egyet egyet! Probalja valaki visszatartani a fosását ha mar elkezdödött.

De akkor még nem szabadott nyomni mert gondolom még nem volt készen ott a terep. Azért nagyon összeszoritottam a fogamat és többnyire önkontrollt gyakoroltam és nem nyomtam, csak néha. De annyi meg kellett mert kijött legalabb a magzatviz fele. A masik fele allitolag Marci utan jött ki, de ezt késöbb.

Na jöttek a nyomos részek. Kazénak itt volt nagy szerepe, illetve itt is, mert tartotta bennem a lelket rendesen
Ez ugy van, hogy venni kell levegöt, jön a fajas nyomni kell harmat ugy hogy közben mindig gyorsan szippantani uj levegöt azt bent tartani, nyomni és igy tovabb. És normal esetben ebböl kb harom turnust kell lenyomni mert elöször kijön a feje aztan a vallai és aztan az egész. Nekem meg mar a tizedik turnust nyomtam mire mondja a szülésznö hogy latja mar a hajat. És én mindegyik nyomasnal ugy éreztem hogy atyaég mostmar kint van a feje, annyira olyan érzés volt, meg biztos mar nagyon szerettem volna, ugy vartam Ugy Vartalak Manocska!

Végre Mercsi is megtudta hogy megszületett Marci, Kazé kiment szolt neki és ö is bejött addigra mar fel lett öltöztetve Marci, meg én is rendesen néztem ki. Mesélte utana hogy milyen kalandjai voltak ott kint hogy egy masik apukaval összeismerkedett vele varta a hireket, és a pasi pont wcn volt mikor én megszültem, és mikor visszajött akkor mondta neki Mercsi hogy megvan a baba! A pasi meg azt hitte hogy az övé! Na jolvan csak egy kicsi vicc a sok komolysag mellé.
Egyemmeg Mercsi szerintem egy évet öregedett, de anya is mert ö meg egész éjszaka le se hunyta a szemét végig energiat küldött nekem, ez az egész igy visszagondolva, meg akkor is olyan rejtélyes volt mert anya nagyon nagyon elfaradt, és el se tudom képzelni hgoy nem aludt el mert ö mar este nyolckor aludni szokott. Most meg fent volt reggelig. Akkor meg indultak fel pestre Janival, ugy vartam öket! Reggel negyed nyolckor szültem, kitoltak ilyen toloszékkel a szülöszobarol, az olyan jo volt, végre ledölni az agyamban hogy mostmar csak a jo dolgok jönnek, pont vizit volt mondjuk és nem lehettem rögtön Marcival de nem baj mert tudtam hogy ma egész nap vele leszek, nem ugy mintha este nyolcra szültem volna meg és akkor egész éjjel a csecsemösöknél lett volna. De igy vele voltam egész nap.

De ez mar egy masik történet.

Igazabol még egy dolgot szerettem volna leirni, hogy ez volt vasarnap, és hétfön hajnalban mikor elhozhattam megint Öt reggel hatkor, és végre nem volt az a vilagito napsütés és Marci ki birta nyitni a szemét, szoval feküdt az agyon és én fölé hajoltam és egyszercsak ramnézett. Kinyitotta a szemét, és egyszerüen ramnézett és valahogy olyan volt nekem hogy tessék! Megnézett! Akkor nézett ram elöször, és olyan jo volt ahogy igy összenéztünk a gyönyörü szemeivel, olyan volt igy ahogy kinyitotta mint két pillango szarnya olyan szép volt, olyan tökéletes!

Hat igy született meg Marci