Igen. Szerencsés vagyok!

Tegnap Rencsoval és Brigivel talalkoztam, beültünk egy helyre dumalgatni csajos dolgokrol. Ennek a hatasa ez a bejegyzés, és elnézést de ez most rolam fog szolni, és nem Marcirol. Azért belecsempészem öt is!!!
Mikor este 11kor hazajöttem, olyan ihletem volt irni, akkor talaltam ki a bejegyzés cimét, de sajnos nem volt mar alkalmam ra hogy le is irjam az érzéseimet, kar de most felidézem olyan jo volt!

Azért irtam hogy szerencsés vagyok, mert ugy is éreztem magamat mikor hazajöttem a csajos randirol. Ugy feltöltött ez a két lany, kezelésbe vették az önbizalmamat is meg mindent, hogy olyan egyszerünek lattam az életemet! Pozitiv értelemben persze!

Elöszöris ugye nekem nagy param hogy milyen rosszul nézek ki, a szülés ota föleg, mennyi felesleg van rajtam, meg az évek se mulnak el nyomtalanul, de valahogy annyira jo felé terelödött a beszélgetés, hogy nem arrol volt szo hogy "Margit nem vagy kövér!", hanem ennél sokkal nagyobb adag pozitivumot kaptam, mintha ezt egyedül csak én érezném és az emberiség összes többi tagja ugy nézne ram mint egy istennöre akinek olyan kisugarzasa van hogy barki megirigyelhetné. És akkor tényleg ugy is éreztem magamat! Tényleg fogytam mar majdnem 5 kilot, a tisztitokuranak meg a fogyokuranak köszönhetöen, és ilyenkor az ember ugy érzi hogy mar (tényleg idézöjelben) "zörögnek a csontjai". Mert végre kényelmesen beleférek a gatyamba és ramjön a régi blézerem meg ilyenek, le is barnultam egy kicsit és egyböl jobban van kedvem kisérletezgetni is uj sminkkel meg ruhakkal, mert ugy érzem minden jol all most rajtam.

Brigi mondta, hogy az is mekkora pozitivum, hogy én nem stresszelem magam agyon Marci miatt sem, hogy mindig bizok a jövöben, és nem aggodom tul a dolgokat, laza tudok lenni. Jo ez tényleg igaz. És szerencsésnek is éreztem magamat, értékelni tudtam hogy ilyen vagyok. És azt is megjegyezte, hogy ö még nem latott ilyen ölelést anya-fiatol, teljesen egybeolvadtunk annyira szeretjük egymast. Ezt mondjuk azzal kapcsolatban beszéltük, mert kérdezte, Kazénak ez nem e esik rosszul, hogy mi mennyire egyek vagyunk ö meg kicsit kivülebb áll? És ebben is tudtak segiteni, ravilagitottak dolgokra ami tényleg biztos nem hasznal a férj feleség kapcsolatnak, (de ezekröl nem beszélhetek hatha Ö is olvassa), és amiben lehetne valtoztatni, és akarok is!

Plusz szoba került a bölcsi, ovoda kérdés. Nagyon izgulok miatta, hogy vegyék fel Marcit és milyen nehéz elhelyezni a gyerekeket mostanaban. Erre mondja Brigi hogy ne izguljak mar, amilyen mazlista vagyok, biztosan fel fogjak venni Marcit. Mert nekem minden sikerül, gondolkozzak volt mar nagy csalodasom az életbem? Vagy valami nagy veszteségem? Kudarcom?

Hat mondom nem nagyon. És tudatositottam is magamban, és ma mar ugy mentem az ovilatogatasra, hogy mondtam is az ovonönek (aki csodalkozva hallgatta az ötletemet hogy nem szeptembertöl hanem aprilistol szeretném oviba jaratni Marcit), hogy én olyan mazlista vagyok hogy sikerülni fog ez is! Mosolygott :)

Tényleg bizok magamban, meg a sorsomban. Olyan jo nekem, Marci miatt is, és Kazé meg a csaladom miatt is. Boldog életem van. Ugy tudom élvezni az életet!
Reni jegyezte meg, hogy amiota én meséltem neki a nyaralasainkrol itt magyarorszagon, hogy ilyen kis falvakba megyünk és csomo kalandot szerzünk, azota jarnak ök is magyarorszagi nyaralasokra Balazskaval, és tényleg nem vagynak ök se külföldre.
Tök sokmindenkinek ez eszébe se jut mert görög tengerpart, meg olasz, meg horvatorszag, de mi meg annyira élvezzük magyarorszagot, mindig azt csinaljuk amire telik. Meg amit szeretnénk. Biztos ha annyira vagynank külföldre akkor oda is elmennénk!

Szoval még ezt is dicsérték bennem! Hogy én mindig annak örülök ami van. Egyébként ezt is Brigi hozta fel, hogy ez mennyire jo!

Nem is jut minden eszembe amikröl beszélgettünk, de az biztos hogy szinte az élet minden területéröl talaltak valami jo dolgot amiben én csodalatos vagyok, ami miatt fel kell ram nézni.
Tényleg szükségem volt egy ilyen beszélgetésre, vannak olyan dolgok amikre csak masok tudnak radöbbenteni, mert nekünk természetes ahogy élünk, nem hasonlitgatjuk magunkat masokhoz, és néha fel kell hogy razzanak, hogy vegyük mar észre milyen jo nekünk. Mert nem csak az van amivel az emberek vigasztalni szoktak magukat nehezebb élethelyzetekbe hgoy milyen jo hogy tetö van a fejünk felett és nem kell az utcan élnünk, hanem még ezer mas dolog amiben a felfogas a lényeg, és a jol megélt pillanatok többet jelenthetnek mint maga az életstilus amiben élünk. Ezt szerintem nem lehet tanulni, ezzel vagy rendelkezik az ember vagy nem. Biztos hogy nagyn nagy elöny ha kicsi dolgokat is tudunk élvezni és boldogga tudnak tenni, igy szép a vilag! 

És nekem szép a vilag!