Természetesen csomo mindent nem irtam le ami eddig történt.
Kezdjük ezzel a képpel ami a kedvencem a Mercsi albumjabol remélem nem haragszik hogy pontezt felteszem, de annyira szabadsag érzésem van töle, nyar, légiesség természet imádlak! érzés erre a képre ranézni. Nagyon szép!!!! Ugye?

Ugyis ez illik most ehhez a héthez. Csodalatos szép itt a környezet! Egy hét alatt se lehet betelni vele. A tavasz meg a nyar itt nagyon megfesti a képet, a tanya  szo szerint kivirul és amerre néz az ember mindenhol el lehet bambulni annyira szép minden!

Mindig odakat zengedezek a reggeli kavékrol és még alig van erröl kép, pedig ezt is meg kell örökiteni! Na itt az egyik fél hetes kavénk amit anya mindig még a gyönyörü fürdököpenyében készit el.
Mi tagadas jokat kavéztunk, kezdjük megszokni a kishazat igy reggelente a felkelö nap fényében. Jo nem volt nehéz megszokni! Meleg reggelek voltak! Jo volt felkelni, jo hogy valaki mar ébren van mikor én felkelek, nem vagyok ehhez én hozzaszokva. Kijöttem pizsamaba, anya vagy locsol, vagy a tyukoktol jön éppen be, vagy csinalja a kavét, lehet hogy mar meg is ivott egyet, de többnyire azért bevárt hogy én is felkeljek. Aztan jol végignéztük a viragokat meg ami még éppen aktualitas a tanyan, most éppen a gyöngyösök kelnek. Ma reggel 13 db pici gyöngyös volt a kotlo alatt. Olyan nagy volt a nyüzsgés, nem is lattam még ilyet. Ennyi kikelt éjszaka! Fu ez annyira jo volt! 

 Sajnos ezek nem a gyöngyösös képek, de öket még nem sikerült lencsevégre kapni. Itt a kiskacsak, libak, meg az utolso eresztés kiscsirkék vannak.
Persze azota mar van mégfiatalabb generacio is.

Na mindegy egy szo mint szaz, van itt szarnyas dögivel.

Marci minden reggel igy érkezett meg pizsamaban kibattyogott a folyosora, mosolygott édes kis bedagadt szemekkel. Nagyon birom ezt a reggeli arcat, biztos ti is!
Cuki nem?

Jaaaj és egyik reggel (biztos Marci este imadkozott) a szomszédba jött egy piros traktor. És egész délelött ott dolgozott. Jaj nagyon jo volt, Marci ugy nézte, hogy mar odavittük neki a napozoagyat, és igy nézte ahogy szedik össze a csicsokat az utanfutojara:
Itt mar nem voltak karikasok a szemei!
Na és folyamatosan meztelenül kell lenni. Mondjuk nem tudom mikor pisil, mert nem kaptam még el, biztos a fübe, vagy esetleg stikaban elmegy a wcre. Semmi ruhat nem visel el magan, mondjuk meleg volt az utobbi két harom nap, de most példaul este hatkor jöttünk be ugy a borsoföldröl hogy még mindig meztelenül volt. Amugy csak este kilenckor jövünk be minden nap, de ma nem aludt Marci délutan és igy mar hét elött sikerült elaltatni. Azért is irhatok ma blogot végre. Mar olyan hosszuak a napjaink kint, hogy mikor bejövünk akkor csak fürdés, vacsora és alvas. Nincs blogiras vagy tévé nézés! Mondjuk Marcit is nehéz altatni, mert csak tizkor alszik el ha alszik délutan.
Tegnap egyedül voltunk egész délutan. Jaj nagyon szeretem ezeket az élményeket is. Nem is tudom elmondani miért, mert különösebben nem történt semmi, Marci aludt mikor elmentek anyaék, én meg végre végre tudtam napozni! felvettem a fürdöruhamat is és kivagodtam a napozoagyra. Jaj annyira élveztem, figyeltem a hangokat, millio millio madarhang, tücsökciripelés, természetzaj volt ugy birtam! Aztan kiültem a topartra és csak ültem mintha vetitettek volna valami filmet. Néztem a halakat is, de igazabol csak bambultam.

Aztan felkelt Marci, megebédeltünk, aztan kimentünk együtt a topartra és megettünk egy csomo pici palcikas jégkrémet. Marcinak mondjuk mindig az enyém kellett, megettem a felét, aztan ö mar dobta is el az ö palcikajat és mondta hogy kéri az enyémet. Jolvan szivem ez sokkal érdekesebb nem igaz? Csak csendben mondom hogy 10 db jégkrémet ettünk meg. Na jo de nagyon pici jégkrémek ezek.
Aztan fogdostuk a halakat, Marci baratkozik velük, biztos mar elfelejtette hogy tavaly nem kicsi idöt töltött el a toban, méghozza benne ücsörögve, mert most mindig az ujja hegyét dugja bele, és mondja hogy puszilgatjak a halak az ujjat. Hogy kérek puszit! De gyorsan kirantja amikor megpuszilgatjak! Nem nagyon meri bent tartani! Nem baj nyaron jol belelökjük majd a toba a kiskrapekot nem? Johogy!

Egyébként nagyon bator mert attol egyaltalan nem fél hogy beleesik a toba! Ugy egyensulyozik a hidon is meg a köveken is, én mindig fraszt kapok, nehogy megbillenjen, meg eleve a kövek is olyan billegalisan vannak odarakva a partra, hogy nem bicsaklik ki a laba, de ö tök stabil!
Ma beleállitottam a toba, mert itt a szélén nagyon sekély, de inkabb kijött. Persze sok a hal, biztos azért is! De nem majrézott, csak nagyon aranyosan izgult.

Jaj azt még nem is meséltem hogy a hétvégén itt volt Vince és Liza. Marci baratai. Fu nagyon jol sikerült a nap, összeszokott hamar Lizaval is, ö négy éves gyönyörü kislany, és kicsit izgultam de fölöslegesen. Egyböl megtalaltak a közös hangot! Mondjuk Lizus olyan anyaskodo volt, egyértelmü volt hogy nem lesz gond! Nagyon kis kedves kislany volt, mindig hivta Marcit hogy menjenek megnézni a kiscsibéket, meg jöjjön motorozni, és Marci is visszakommunikalt valamit. Ezt csak azért mondom ugy mintha nagy szam lenne, mert Marci eléggé önmagaban jatszo fiu. Szoval tul jol elvan magaba ahhoz hogy mast is figyelembe vegyen. Nem szokott foglalkozni senkivel, és örülök hogy azért igy is tud jatszani. Csomot motoroztak a verandan.

Marcinak tisztara bekékült belül a bokaja gondolom odaért valamihez.  Szoval ott gurultak mikor megjött Vince, és ö mar beavatott motorversenyzö mas se kellett neki csatlakozott is! Volt egy startvonal ahonnan indult a harom lurko, mindig ugy volt hogy Liza nyert, Vince masodik, Marci bronzérmes. De egyszerüen hihetetlen milyen édesen drukkolt mindig Marci azon az édes hangjan mondja:
"Siess! Gyorsan!" Meg kell zabalni! De ö tökre nyugodtan begurult a végén a célba, sztem azt se tudja mi az hogy gyorsan! Nem baj az a lényeg hogy élvezte, de még nem tul sok versenyszellem van benne azt meg kell allapitanom.

Na és képzeljétek megvolt Marcinak az elsö csok! Na jo szajrapuszi! De nagyon édesek voltak.