Na kinyaraltuk magunkat! Mar itthon vagyunk. Mondjuk nem mondom hogy nem sajnaltam hogy el kell jönni, de Marcihoz mar akartam szaladni ezerrel. Olyan édes volt Mercsi hogy annyira tiszteletben tartotta ezt hogy nekem Marci igy meg ugy hianyzik! Persze Pipi is! Jo hat egész végig Marcit idézgettük, mindenre volt egy aranyköpése, mikor indultunk valahova akkor mondtuk hogy: "Akkor mész!", meg ha valamit nem akartunk: "Akkor nemm!" mert Marci most olyan idöszakat éli hogy ezek a szavak elé mindig odateszi hogy "Akkor". Meg azt is mindig mondtuk: "Hogy kell csináni?"
Na mindegy még egy csomo mindent édes dolgokat mond most ez a kis Manocska! És valamelyik nap mikor a laptopra raktuk fel a képeket, talaltunk egy sosem latott fotosorozatot, amikor még csak 1 éves volt Marci, nagyon örültünk neki! Mutatok is belöle képeket olyan gyönyörü itt is! 
Még igy hogy Marcirol irok, jo hogy a végén kezdem, de el szeretném mondani milyen volt a viszontlatas. Eddig ez volt a legédesebb talalkozasunk ennyi idö utan. Csöngetnünk kellett, és ott alltunk kint a kapuba, Rozika meg mondta Marcinak hogy gyere Marci nyissuk ki az ajtot mert megjött apa meg anya!
És Marci total képben volt, mert mar a bejarati ajton is ugy jött ki, csak ugy kipattant, leugrott a lépcsöröl, szaladt szaladt és szinte ugralt szökdécselt annyira gyorsan szaladt kifele, és raadasul közben pedig ugy kacagott, nevetett és mintha azt mondta volna hurra hurra megjöttek anyaék annyira dumalt is!
A nyakamba ugrott, és ugy sohajtozott, mostanaban minden reggel igy örülünk egymasnak, hogy összeölelkezünk és még egy csomo ideig ilyan "szeretet hangokat" adunk ki, amiket most nem tudok mellékelni, de most ugyanigy sohajtozott amikor atölelt, és annyira nevettünk, meg ugralt a karomban aztan megint kacagtunk, sohajtoztunk ugraltunk nevettünk, életébe még senki nem örült nekem ennyire mint most Marci.
Olyan csodalatos volt a viszontlatas!
MARCIKÁM CSODALATOS VAGY!!!
Na jovvan akkor azért tokajrol is irjunk. Nagyon meghonositottuk az ugros képeket! Folyamatosan ugrottunk, nekem az ejtöernyös ugras megy a legjobban.
Mindenhol ugrottunk, mar tök vicces volt hogy folyamatosan ugrott valaki, minden helyzetben poénkodtunk hogy nem ugrunk itt egyet?
Pipi mar ugy kivolt ettöl, ö soha nem akart ugrani, de mi mindig rabeszéltük.
Itt is vele ugrok :)
Azért Mercsivel mi voltunk a nagy ugrok!
Minden nap volt valami nagyon jo koncertélményünk. Még ha nem is voltunk tul sokaig éjszaka, akkor is annyira megérte, mert szuper bulik voltak! Kaukazus tetszett nagyon, és a Pal utcai Fiuk, aztan a Quimby volt ilyen nagy tancolos élmény, meg a Colorstar, mondjuk mind mas és mas, mert a Colorstarra példaul a strand utan mentünk be, és én külön imadom az ilyen délutani fesztivalhangulatot, amikor még kevesen vannak, le tudunk ülni, süt a nap, napszemüvegben iszunk egy sört, és nézelödünk, "ülve tancolunk" na és persze aztan nem csak ülve tancoltunk Kazéval!
Olyan jol kibuliztuk magunkat, és örültünk nagyon hogy Pipi is jol érezte magat, pedig hat valljuk meg ez egy rock fesztival, rock arcokkal, és Pipinek nem sok köze van a rockhoz, bar mostmar nem is vagyok ebben ennyire biztos.
Meg kellett allapitanom hogy a PUF még mindig nagyon fasza, és hogy a régi szamok szövegeit még mindig kivülröl fujjuk pedig nem ma volt mikor gimis koromban ezeket hallgattuk, és azota nem is nagyon hallottuk hacsak nem egyszer kétszer a szigeten vagy ilyen helyen véletlenül. Még mindig tetszik.
Na folyt. köv. mert most megint mennem kell.
Csak most a medencébe locsoloval 50 kör vizet hordani...
Jaj Tisza hol vagy?
