Miröl is irhatnék most masrol mint arrol hogy mar egy hete dobozolunk?

Nagy költözésbe vagyunk, és most ez tényleg komoly, felmondtuk az albérletet, és ugrunk egyet, vidékre költözünk. Jo mi? Igazabol csak addig amig Marcika oviba nem kezd majd jarni.

Ugy érzem itt ennek az ideje. Mar megfogalmazodott bennem, de pont tegnap mondtam ki elöször, hogy ha tovabb itt kellene maradnom Marcival, akkor mar sok lenne igy gyesen, hogy mindig ugyanazokat a programokat csinaljuk, jatszotér, sétak, millenaris, alma koncert, mammut, szökökut, metrozas...stb. Na persze siman lehet hogy én csinalom rosszul, de nem is ez a lényeg, mert mostmar nem ezeket fogjiuk csinalni!
Ahogy anyanak meséltem ezt, tatott szajjal hallgatta, és mondja, : most hogy mondom, eszébejutotthogy mikor én ennyi idös voltam, ö mar alig varta hogy Mercsi megszülessen, mert ugyanez a haszontalansag érzése volt neki is igy 2.5 év utan. VAgy kicsit hamarabb. Csak mivel Mercsi pont akkor megszületett, igy uj kihivasok voltak, kicsit nehezitettebb palyan ment tovabb, ugylatszik ilyen az ember hogy ilyenkor mar nem elég ez, két év alatt beletanul és tovabb kell lépni mert mar nem kihivas, mar nem érezzük hasznosnak magunkat.

Na meg persze föleg az a bajom, hogy ugy érzem Marcikanak is szüksége van valtozasra. Mert egyre többet szeretne kint lenni, kint boklaszni, és biztosra veszem hogy a tarsasag is csak jot fog tenni neki.
Ugyanis nagyon nagy örömmel jelenthetem hogy van egy bölcsöde, aminek a jatszhazaba mehet Manocska, és rendszeresen fogom oda hordani. És végre tarsasagban lesz! Jo nem volt baj eddig hog ynem ment, én se mentem ennyi idösen, de mostmar kell valtozas és ez pozitiv lesz mindenképp! Neki is nekem is. Mert én meg nagy joga babérokra török, meg futni fogok, fogyozni, tisztitokurazni most csinalom az öszit, szoval ki leszünk cserélve!

Ezek miatt nagyon boldog vagyok.

Egyébként érdekes ez a költözés. Azon kivül hogy egész héten kicsit melankolikus a hangulatom, még nem viselt meg. Egyszer sirtam, talan tegnapelött, mikor Manocskanak a szobajabol pakoltam és inkabb emlékek miatt morzsoltam a könnyeimet, mert pakoltam a gyogyszeres dobozat amiben azoka a régi köldökhintöpor, meg a borax glicerin volt amit a tejkiütéseire kellett rakni, meg régi popsikrém...ilyenek, és egyébként is most a pelenkazoasztalra annyira ra van minden dobalva, Kazé dolgai, meg zoknis doboz, egy falilampa, és visszaemlékeztem arra amikor itt katonas rendben volt minden, középen szivacs, bal oldalt popsitörlö, jobb oldalt krémek, és mindig ide jöttem tisztabatenni meg itt vizsgalta meg a doki bacsi és olyan kicsi volt!

És ez a szoba meg akkor olyan uj volt szép volt megcsinaltuk szépre na mindegy, szoval inkabb ezért a nosztalgikus emlék miatt sirtam. Föleg hogy közben ki be maszkalt az agyabol és bent meg ugralt örült valaminek nagyon, és ranéztem Nils Holgersonos elaztatott szemekkel, na akkor mégjobban elbögtem magam. Hogy Jaaaj de nagy mar ez az én kis fijam!

Nem talaltam olyan jo ablaküvegkönnyes képet Nilsröl! Csak vidam vagy csodalkozos van, de ugye mindenki emlékszik ra?

No aztan tegnap jött az elsö költöztetö osztag, anya és Jozsi utanfutoval. Nagyon jol mentek a dolgok, mert a kaja istenien sikerült mindenkinek jo kedve volt (mert a szilvapalinka is jol sikerült...) szoval gyorsan feldobaltunk egy csomo cuccot szinte az összes dolgomat ami létezik erre az utanfutora, és ez volt a masodik meghatodas amikor Jozsi kiallt az udvarbol ezekkel a holmikkal megrakva mindenféle zsakokkal dobozokkal viragokkal kovacsoltvas viragtartokkal...hat azért ez nem volt semmi! 

Mercsikém érzékenyült el még nagyon, valahogy olyan béna vagyok mert eddig én bele se nagyon gondoltam vagyis belegondoltam hogy nekik ez milyen lehet hogy én elköltözöm a varosbol, de mivel eddig nem nagyon volt szo az ö hozzaallasukrol, igy nekem valahogy nem is esett le hogy ez mennyire érintheti öket rosszul, vagy fajon!

És Mercsinél most eltört a mécses! Olyan édes volt, most is tök szeretetkitörésem van ahogy erre visszagondolok, biztos egész életemben emlékezni fogok erre, ült ült ebédnél, és egyszer lattam hogy itt siras lesz, de varatlanul ért, és kicsit meg is lepödtem, és akkor eltört a mécses, és kiderült hogy ö mar beszélt erröl anyaval is meg baratnökkel is, csak nekem nem akarta mondani nehogy megnehezitse a dolgomat! Istenem Mercsikém !

Biztos szemétség ilyet mondani de örült jol esett! Dragak vagytok!

És csak okos szervezés kérdése de itt leszek Nektek mindig minden eseményen ezutan is hidd el! Meg hat anya titokban azt reméli hogy talan igy többször lejöttök ti is csabara! ;)

Meglatjuk hogy lesz, de én nagyon jot josolok!