Lezajlott.

Hu de jo hogy tulvagyunk rajta, szombaton végig pakolas volt, és egyaltalan nem lattam a végét, Marci annyira jo gyerek volt hogy egész nap elfoglalta magat, nem hiszem el hogy ennyire jo lehet valaki! Kint gyomlalt egész nap vagy nekünk segitett, meg a Spongyabob karacsonyi epizodjat nézte, ezt nem tudja megunni, most nincs Bob mester, nincs Thomas (na jo egy kicsi) most Spongyabob karacsony van. És nagyon nevet rajta! Megvannak ebben is a részek amiken nevet.

Ez a gyomlalas, illetve földdel jatszadozas a masik amit imad, de most kicsit irok a költözésröl.
Szombat este még mindig ugy feküdtünk le hogy én el nem tudtam képzelni hogy masnap mindent elhordunk onnan. A földön aludtunk és ugy nyomta ki a fal azt a penészes por szagot hogy alig birtunk aludni. Legalabb még az utolso éjszakankon meggyözödtünk rola hogy innen el kell költözni tényleg. Borzaszto penészes volt!
Masnap reggel Mercsiék jo koran mar ott voltak, és elkezdtük kihordani a cuccokat az udvarra. Elöször a kispesti fuvar ment addig mi Mercsivel takaritottunk és egyre jobban alakult a rend. Aztan a csabai csomag allt össze. Bepakoltak a sracok, én alig pakoltam valamit (elég volt mindent bedobozolni amugy) és elindultak a tanyara. Mi még Mercsiékkel elszivtunk egy cigit elbucsuztunk a lakastol, de igazabol én mar vartam is hogy induljunk egyaltalan nem volt egy könnyes bucsu vagy ilyenek, ahhoz képest hogy 6 évet laktam ott valahogy nem volt nehéz eljönni! Ez normalis? Na jo csak viccelek, örülök is hogy nem érzékenyültem el nagyon, Mercsi kérdezte is amikor beszalltam a kocsiba hogy fogok sirni? De mondtam hogy biztos hogy nem.

Beszalltam a kocsiba, beinditottam a motort és "Viszlat Krokodil!" ahogy Mercsi mondta. Uj életünk kezdetén egy szuperjo szam ment a radioban, nagyon felszabadult, utazos szam, nem ismerem de jo kezdet volt. Marci nevetett, nem tudom min, jokedve volt nagyon. Megalltunk tankolni ott is a csaj olyan segitökész volt, meg amugy a költöztetös soför srac is jofej volt, minden a kezünkre jatszott ma! Meg ugy azota amiota elterveztük hogy költözünk azota a szerencse gyermekei vagyunk innen is érzem hogy ez jo döntés volt!

Itthon anya meg Kazé mar nagyon vartak, mert ök mar lassan indultak vissza pestre, csak olyan ügyes volt mert itt még összerakta az agyat. Meg kajaltak.
Mondta Kazé hogy talan jön hétvégén, én meg a nyakaba ugrottam. Nagyon türelmes volt végig a költözés alatt, meg olyan jol megszervezett mindent, nem is ismertem még erröl az oldalarol! Jaj nagyon birom!
Szoval talan mar most hétvégén együtt leszünk!

Mondjuk addig van még mit csinalni!

Tegnap érkezés utan csak annyi volt hogy elhelyeztük és bevetettük mindenkinek az ágyát, illetve kétszer ittunk a megérkezésünkre, szoval ennyi elég is volt erre a napra. Anya nagyon édes volt még poharköszöntöt is mondott nekem hogy Isten hozott minket és érezzük jol magunkat meg ilyenek, de nagyon frappansat mondott! 
Igazi jo érzés volt ez az egész megérkezés meg végre tudtam enni is két nap utan, nem volt mar olyan gyomoridegem, Marci is fel volt ugy pörögve hogy nem igaz! 

Ma meg pakolgatok ki de nem gözerövel csak ugy komotosan. Kipakolni amugyis hosszadalmasabb mint be. És meg is akarom gondolni hogy egyaltalan miket veszek elö.

Na mindegy jol vagyunk learattak a kukoricat olyan furcsa nincs mar ott csak egy nagy mezö! De nagyon jol néz ki igy is!

Ugye?