Mindenki szerint sirnak az anyukak mikor otthagyjak a gyereküket elöször a bölcsibe, merthogy a gyerek sir. És otthagyni ismeretlen ovonénik és gonosz gyerekek között...igazan aggaszto élmény. És mégis valahogy nekem ez nem volt olyan siralmas.

Ugyértem, eldöntöttem hogy ezt szeretném amiatt, hogy Marci talalkozzon mas gyerekekkel, mert testvére, vagy ilyen koru kis baratai nincsenek, viszont jo ha szokja a gyereklégkört, mivel az ovodaba mar nem lesz igazi beszoktatas.
Nem is tudom, volt egy ilyen megérzésem hogy ezt kell tennem, Marci megérett ra. És amikor otthagytam öt egy orara, akkor igazabol ugy voltam vele hogy sir. Persze hogy sir, ez ezzel jar. Nagyon anyas, talan most a leganyasabb, amit imadok hogy igy szeret, de neki jobb lesz ha nem lesz ennyire anyafüggö és mast is közel enged magahoz. Valahogy kicsit ilyen attörésnek éreztem.

És nem sirtam. Mindenki azt modnta hogy sirni fogok, talan ezért is voltam ennyire felkészülve a sirasra, aztan meg nem éreztem semmi ingert erre. Jo környezetben van biztonsagban Manocska, és egy orat kibir, az nem sok egy napbol, inkabb ugy voltam vele hogy legyünk tul rajta! Ezért nem is mentem vissza hamarabb, mondtak hogy ha engem az megnyugtat menjek haromnegyed ora utan vissza, de nem. Ha csinaljuk akkor csinaljuk jol ezt a beszoktatast. Még mindig ugy érzem hogy nem ejtettünk maradando karosodast ezzel az egy héttel ami elmult.

Miért mondom hogy elmult? Mert MA NEM SIRT!  Na jo kicsit nyafogott, de ez mar semmi nem volt. Mar amikor reggel készültünk bölcsibe akkor nyafogott egy kicsit, nem akart öltözni, és persze megismeri a bölcsi utcajat, no megint egy kis pityergés, igy jo lassan mentünk be, egyik ajton benyitottunk, és ott megalltam, leguggoltam és szoritottam magamhoz megint ezredjére elmondtam hogy Marci bemegy a jatszohazba, addig anya elmegy a boltba hozni Marcinak finomsagot, és hogy Marci addig mesélje el a Szonjanak meg a Konstantinnak meg a Fannikanak a Boribont. Akkor is kicsit hüppögött, de ö csengetett be. Jött az ovonéni, levetközött Marci, és mar nyujtotta is a kezét neki, hogy menjenek be a terembe. Olyan meghato volt, lattam megszokta, ez a menetrend, ö bemegy, anya elmegy és egy ora mulva jön vissza! Bent kicsit még nyavajgott, de még amig én ott voltam az idö alatt abba is hagyta. 
Ez a Hetedik napra lett igy. 

És mikor sirtam? Amikor eddig visszajöttem, többnyire hallottam hogy sir vagy nyöszörög Marci. És most nem volt semmi ilyesmi, csak a jatszozajok. Aztan kijött az ovonéni, hogy menjek lessem meg Marcit mit csinal. Belestem, és jatszott! A labdas sarokba hasalt és gurigatta a labdakat. Nagyon bele volt merülve, két haromszor is kellett szoljak neki hogy észrevegye ott vagyok. Akkor elkezdett nevetni és ugralni hogy megjöttem, és nagyon a nyakamba ugrott. Elköszöntünk a gyerekektöl, és mikor mentünk ki öltözni, Na akkor sirtam!
HOgy ilyen nagy fiam van! Aki beszokott a bölcsibe ilyen rövid idö alatt! Megértette hogy ott van, jatszik, visszajövök érte. És annyira boldog vagyok amiért mar nem sir, nem panikol hogy nem latja anyat többet, nem hiszi hogy nem jövök vissza mert mostmar tudja hogy Anya visszajön!

Édesem GRATULALOK!!!!!

NAGYON BÜSZKE VAGYOK RAD!