Marci énekel. Mikor csaban voltunk, akkor elég koraan mentünk aludni, mikor Marci még izgett mozgott volna, én meg galadul lekapcsoltam a villanyt, igy mivel a tanyan semmiféle reklamvilagitas nem vilagit be az ablakon, total vaksötét volt. Csak a hold kukucskalt be a függöny mögül.

És erre Marci tiltakozasképp méginkabb tekergett az agyban, és kialakult, hogy mindig ugy nyugtatom le, hogy simogatom a hatat, vagy a hasat, és énekelem neki hogy ciroka maroka mit föztél aprocska! Jo nem igy van, de én igy énekeltem.

És mikor mar meguntam, akkor mondtam neki hogy mostmar te cirokazzad anyat! És csinalta! Olyan édes volt, simizett is, de a legjobb mégiscsak az volt amikor a vilag legédesebb hangjan kezdte énekelni hogy cijóka majóka mit őztél aaappóka. Jaj Istenem ezt meg kell örökiteni! Egyszer elkapom valami videokameraval hatha még énekli!

Aztan olyan is volt, mikor este én mar nem birtam tovabb, és beszundikaltam, amikor ö még nem is aludt. És hatat is forditottam neki almomban. És akkor meg félalomban hallottam hogy énekel valamit, de azt hittem a cirokat, csak mikor var vagy tizedjére énekelte és kezdtem magamhoz térni, akkor jutott el az agyamig, hogy azt éénekli hogy kipp kopp kopogok talald ki  hogy ki vagyok, és birizgalja kopogtatja a hatamat! Hat ez volt a masik, hogy akkora ölelésbe folytatodott az altatas, hogy talan még reggel is ugy keltünk fel! Mert ugye a tanyan mi egy nagy franciaágyon alszunk ketten Marcival.
Hat igen jok voltak azok az altatasok!

Képzeljétek el, hogy az utolso este, mikor megint egész nap esett nagy pelyhekben a ho, és estére végre elallt, akkor kimentünk mar sötétbe az udvarra a havat megnézni. Nagy atfuvasok voltak, ez azt jelenti hogy egyik helyen vastagon all a ho mashol meg alig. És addig addig maszkaltunk, hogy elkezdtem a hatso kertböl görgetni egy holabdat, hatha tapad a ho, mert viccböl valamelyikünk elejtette, hogy most kéne egy hoembert összehozni. No gyarapodott is az a holabda, mire a faskamrahoz értem mar alig birtam görgetni annyira nagy lett a golyo, arrol meg mar ne is beszéljünk hogy az ablak elött ahol a végleges helye volt ott mar mekkora lett. Vagy combig ért. Nem is combig, forgoig :)

Kozbe néztem azért hatrafele is, mert mondtam anyanak hogy ö is csinaljon egyet, de nagyon hitetlen volt, el is kezdett egyet, de hogy nem tapad a ho meg ilyen fals dumakat mondott, amikoris meglatta hogy én mar hol tartok. Na neki is veselkedett, és mikor mar ö is az ablak elé ért, akkor azt hittem hogy az én golyomat görgeti mert majdnem akkora volt mint amire én emlékeztem. Szépen elegyengette az enyémet, csinalt neki egy fasza helyet, meg kitamasztotta, mert mégiscsak komoly sulyt kell hogy elbirjon, és ugy is lett, ketten emeltük a malomkö nehézségü törzset a helyére!

Jott a feje, az mar könnyebb moka volt, azért ovatosan helyeztük fel, jött a kalap (vödör), szeme dio, szaja a kemencéböl kisepert salakbol teljesen szabalyszerüen, orra mondjuk kukoricacsutka volt, de szuperül nézett ki a vidam hoemberünk. Mire elkészült addigra Marci olyannyira aklimatizalodott, hogy egyszerüen nem lehetett bekönyörögni! Ugy kellett behozni erönek erejével, volt is egy kis siras.

De ez volt a mi hoemberünk, meg is maradt, anya meg is siratta mikor elmentünk, hogy csak a hoember maradt utanunk. De arra gondoltam hogy legközelebb csinalunk egy gyerek hoembert is, mondhatni hogyereket, és akkor az lesz Marci, és akkor mar anya biztos nevetne mindig, ogy ott van anya és Marci egymas mellett hobol megmunkalva!

Az nem semmi lenne ugye?

(Anya varom az mmst) Na jo csak hülyéskedtem!

De most irja hogy csaban mar megint egész nap esett a ho, és mar akkor mekkora lehet? Kirakta a madaretetöt is, jaj de jo és hogy a facanok is egyre beljebb merészkednek! Biztos rajarnak a tikok kajajara! De jöjjenek is olyan szépek! Anya még irta azt is hogy nyulbol kevés van, és hogy a buta vadaszok biztos kilövögetik öket. Ez csak olyan aranyos volt azért is irtam le ide.

Hat kar hogy most nem vagyunk ott, megint együtt poénkodhatnank hogy mekkora ho esik és hogy mar megint nem lehet az uton kimenni a 44es utra, meg pakolni a tüzre hogy jo finom meleg legyen odabent amig kint cudar idö tombol, dehat nem féltem én anyat se tudja ö hogy mi a dörgés hogy kell eztet csinalni!
Marcival nézzük a havas képeket, olyan szépek, nosztalgiazunk.

Azért ma itt is jo volt, Mercsi keresztanyuval mindig érdekes ugye Marci? Voltunk elöször reggelizni a mekiben, az is jo volt, Marci allitolag neki is elmondta a hires "elsö történetet", amit én ugyan még sose hallottam de anya mindenkinek elmeséli, pontosan nem tudom hogy van, csak hogy Marci elmesélte neki amikor Gyuri bejött a traktorral a kapun, megallt és a cica felugrott a traktor kerekére.
Utana megvettük a Madonna koncert jegyet (!!!), és végül a jatszohazba mentünk ahol két orat bolondoztunk, nevettünk Marcin, hogy milyen édesen jatszik a sok labdaval, meg hintaztattuk, tornyot épitettek, és lecsusztunk az oriascsuszdan, ami kiderült hogy gyerekeknek valo és nem hasmenéses anyukaknak, mert nekem teljesen felfordult a gyomrom. De ezt leszamitva isteni volt a délelött és ezuton is köszönjük Mercsinek hogy ilyen rugalmas és mindig eljön velünk kalandokra!