Tegnap röhögtem magamon éjszaka. Marcit annyira szeretik a szunyogok, illetve nem is az hogy szeretik, de itt a tanyan éjjel mindig megcsipkedik a fejét, és ott meg nagyon érzékeny szegénykém, hatalmas dudorok szoktak ékeskedni a fején ha mégis megcsipik. Na én lecsaptam itt az összeset, dehat az összeset tudjatok hogy nem lehet lecsapni, mindig marad, igy amikor az ember lekapcsolja a villanyt akkor olyan mintha felkapcsolna egy erösitöt ami abban a szurasban felhangositja a szunyogdünnyögést, és félelmetes zugasba kezd az éjszaka. Na én tegnap igy feküdtem a vaksötétben, szunyogra varva egy flakon kemotoxszal, hogy mikor közel jön lefujom, és mikor mar elég régota feküdtem, rajöttem hogy ez vicces, ezt meg kell örökitenem!!! Telefonnal lefotoztam.
Ime.

Azért valljuk meg nem a legfotogénebb arcomat mutatom, de gyerekek ez is a valosag! Nagyon vérszomjas vagyok! De meg is érte mert lefujtam mindent. Erösitö ki, anya mosolyogva elalszilk.

Hat igy élünk mi!